A kellemes márciusi, és az annál egy fokkal pörgősebb áprilisi koncerthónap után csukafejest ugrottam májusba! Bár a hónap eleje lassan indult be, a közepe olyan erős lett, amit még 4-5 évvel ezelőtt sem mertem volna bevállalni! Május 10 és 20 között 9 koncert, abból öt darab egy hét hétköznapjain... Nyilván szabadság kivétele nélkül, mert nem akarom elpazarolni a kevés szabimat. :D Nem csoda, hogy le is betegedtem, de erről később!



Szóval, a lelkesedés még megvan, hogy folytassam ezt a sorozatot, és a múltkori videóhoz érkezett visszajelzés alapján (köszi, Benfact) ezt már 1080p-ben rendereltem ki, így remélhetőleg annyira nem vágja haza a YouTube a minőséget. Ami még így se az igazi, de hát ez már a középkategóriás teló kamerájának "átka", vagyis inkább velejárója. Claynec barátommal ezt a videót már végig is néztük közösen, valamint az előzőt is, és meg kell mondjam, hogy így haverokkal közösen végigmenni, hogy miken voltam, vagy épp voltunk, miközben apróbb magyarázatokkal egészítem ki élőben a videót... jó kis élmény! Legalább is nekem. :D Ha sokat pofázok a zenéről, inkább szóljatok, tényleg, nem veszem magamra, néha indokolatlan hype-ba tudok átcsapni, amit megtapasztalhattak azok is, akik már jártak nálam közös lemezhallgatós esten. Nagyjából ugyanaz az élmény amúgy, úgyhogy igazából már ezért megéri csinálnom ezt.



Na de, milyen volt május? Nos, május kifejezetten eklektikus lett, stílusok terén mindenféle buliba elmentem, és volt egy vicces dolog, hogy a hónap közepén szinte mindig az Akváriumban voltam, aztán utána zutty, egy váltással hó végén már csak a Dürer Kertbe jártam! Az biztos, hogy a szervezők is meg tudnak néha viccelni, erre pl. utólag döbbentem rá. Május leghype-oltabb bulija egyértelműen a TOOL budapesti újraérkezése volt, amit sajnos ki kellett hagynom. Pedig még jegyem is volt, és nem, most nem felejtettem elmenni. A helyzet az, hogy mikor máskor, mint most, de benyeltem ezt a rohadt koronavírust. Ironikus módon sz*rás közben vettem észre, hogy hoppá, valami nincs rendben, és miután a lakásban végigszagoltam mindent az öblítőtől kezdve az eceten át, és hasonló eredménnyel zártam (nincs semmi szaglásom, és ízlelésem se volt), hétfőn elmentem tesztelni... és hát pozitív lett! 



Szóval, korábban már gyanítottam, hogy elkaphattam (mert az első hullámkor ugyanolyan tüneteket produkáltam mint anyum, akin konkrétan átment), de most már ez biztossá vált. A 3 Pfizer dolgozott bennem, és hát asztmásként eléggé ráparáztam, hogy most mi lesz velem, mert ez engem akár el is vihet. Lekopogom (kop-kop), nem vitt el, és általános gyengeség, orrfolyás és pár napig ízlelés és szaglás nélkül létezésen kívül nem viselt meg túlzottan. Lehet, már egy gyenge verzióját kaptam meg, de őszinte leszek, így sem volt túl kellemes (főleg, hogy csomó más programot is ki kellett hagynom az elrendelt karantén miatt). Az biztos, hogy nagyobb tömegben mostantól mindig lesz nálam maszk! Amúgy annyira lazán kezelik a szabályokat, hogy simán ellóghattam volna karanténból a koncertre, de felelős állampolgárként betartottam a szabályokat, és aznap tényleg nem éreztem még jól magam. Remélem, legközelebb már nem kell 15 évet várni ahhoz, hogy újra láthassuk őket.



Ettől függetlenül a TOOL előtt és után is voltak érdekes bulik, nézzük is meg a szokásos áttekintőt! Egy szintén 2 évvel ezelőttről eltolt koncerttel kezdtem, amit anno pont a szülinapomra dátumoztak be. Végül idén május 2-án történt meg a francia Igorrr fellépése, akit a német származású amerikai Otto von Schirach kísért. Drumcorps is lett volna, de családi okok miatt sajnos ebből a turnéból végül kimaradt. Otto von Schirach elég őrült és zeneileg abszolút bekategorizálhatatlan előadással jött, ami viszont számomra is meglepő módon kilóra megvette a Barba Negra "kistermében" összegyűlt tömeget (nem kinn volt a szabadban, hanem a hátsó, fedett részen), igaz szegény Claynec barátomat annyira nem győzte meg. :D Az Igorrr már igen, ami egy igazi zenei olvasztótégely, avantgárd metáljuknak nincs határa, de szerencsére a vége felé a breakcore nótáikból is előadtak párat. A csirkeszonáta sajnos nem volt. :( Én amúgy nemrég tudtam meg, hogy a Dorohedoro című animéhez is írtak egy számot, ami azért elég menő. Utána egy jó kis magyar trap estén vettem részt az Akváriumban! txyBandi és D.Koms közös szettje után kis hazánk egyik első drill előadója, Kolg8eight melegített be, hogy aztán elkezdődjön a Belvárosi Olimpia! Nagyon ötletes volt az egész, a magyar trap három legnagyobb alakja Kapitány Máté, Lil Frakk, Ress szólóban és közösen is alkot, és hát erre felhúztak egy ilyen vicces kis (szó szerint) előadást. Pár közös dal után ugyanis külön-külön előadták legnagyobb slágereiket a srácok, majd aztán végén a közös dalaikat is, mindezt pedig egy fiktív olimpiai közvetítéses körítéssel. Voltak bejátszások a "felkészülésről", a végén volt díjátadó, és az est három főszereplője is sportszerelésben jött ki (Kapitány Máté boksz, Lil Frakk tenisz, Ress golf). Nekem nagyon tetszett az egész koncepció, jó volt a megvalósítás, és persze magát a bulit is nagyon élveztem! Pár nappal később szintén az Akváriumban, ismét Claynec barátommal közösen, valamint Csabival és Marcival is összefutva egy eredetileg szintén két éve meghirdetett koncert került bepótlásra! Az instrumentális post-metal egyik legnagyobb zenekara, a Russian Circles látogatott el ismét hozzánk! Anno eredetileg a Torche társaságában jöttek volna, ami végül a Helms Alee-re cserélődött le. Ezt egy kicsit sem bántam, mert őket is nagyon-nagyon bírom, legutóbbi két lemezüket sokat hallgattam. Rá két napra ugyanabban a teremben viszont egy sokkal meghittebb programon vettem részt: William DuVall egyszemélyes, akusztikus szólóestjén, aki az újrareformált Alice in Chains énekese. Ekkora sztárt ilyen testközelségben nem láthattam még, úgyhogy már ez kifejezetten érdekes élmény volt (legutóbb a Budapest Parkban láttam fellépni). Ha nem pofáztak volna mögöttem végig (ti se tegyétek, légyszi), akkor jobban élveztem volna az estét, de a koncert még így is nagyon tetszett. Egy kellemetlen balesetet okoztam viszont: amikor fotót próbáltam készíteni előadás közben, véletlenül bekapcsolva maradt a vakum! Ez, korábban még SOHA, ismétlem SO-HA nem fordult elő velem! Nagyon ügyelek arra, hogy ha fotózok/kamerázok, azt a környezetemre nézve lehető legkisebb zavarásával végezzem el, és kifejezetten gyűlölöm, akik ezt mások leszarják és simán belevakuznak valamelyik fellépő retinájába. Ráadásul nálam alapból sosincs bekapcsolva a vaku, most viszont úgy maradt, ugyanis pont előtte levő nap olvastam le a vízórát, ami annyira benn van a falban, a mosogató alatt, hogy csak így, vakuval fotózással tudom leolvasni. Hát, így jártam. Nyilván azonnal elkaptam a telefont és a tenyerembe temettem és kikapcsoltam, de ha lett volna rá lehetőségem, ott helyben elnézést kértem volna. Szerencsére William végig napszemüvegben volt, így lehet, észre se vette. Remélem? Bízom benne. :D Ott Szabival és Gábbal is összefutottam, akik a nagytermes Boy Harsherre mentek. Sok dáréra nem mentem a hónapban, de amire mentem, az tetszett! Természetesen Monrroe hazai bulijáról van szó, aki az A38 megújult tetőteraszán lépett fel! Ezt össze is kötöttük egy Vulkáncápa meettel, és rohadt sokan voltunk, és konkrétan izzadtra mozogtuk magunkat! Egy dolog nem tetszett: a kibaszott sok bogár és szúnyog! Értem, hogy Duna-part, de bro, voltam már itt nem egyszer és ekkor nem volt ennyi. Konkrétan akkora szúnyogok voltak, hogy amikor egy belerepült a fejembe, olyan érzés volt, mintha beletúrtak volna a hajamba. Mi a lóf...? Másnap a jó kis Gólyában punkoskodtam, ahol fellépett az elvont, de kifejezetten táncoltató és játékos gitárzenét játszó Giliszta, valamint az újraaktivizálódott (halál;orgazmus), akik a nemzetközi zenei színtéren is elég rétegzenének mondható "szintipunk" stílusban nyomják, azt viszont jól! 



Sajnos a Monrroe buli után megfázhattam, mert utána napokig szarul voltam, de még csak ekkor kezdődött a koncertidőszak! Nem túl okos döntés volt a részemről, de belevágtam: hétfőtől péntekig, betegen, szabadság nélkül, minden este egy koncert. LET'S FUCKING GOOO!!! Hétfőn a Turbinában kezdtem Szabival és kedves párjával egy rap-este keretén belül! Egy klasszikusnak is mondható detroiti csapat, a Slum Village lépett fel, akik leginkább arról ismertek, hogy itt kezdte karrierjét a legendás beatmaker, J Dilla is! A csapat sok cserén ment keresztül, és sajnos már nem csak J Dilla, hanem Baatin sincs már az élők sorában, de T3 és Young RJ egy remek kis bulit csaptak, abszolút nem vették félvállról, a mögöttük segítő DJ Wels pedig szintén remek formáját hozta! Ha már rap és village, hazai részről a Slow Village nyitott, akik szerintem életük legnagyobb megtiszteltetésében részesültek, hiszen a nevük konkrétan referencia a detroiti csapatra, akkora hatással voltak rájuk! Remek választás volt, és a két fellépés között One-Ab szettje is tök jó volt. Azt viszont ki kell emelnem, hogy ingyenes punkbulikon nincs annyi bunkó fasz, mint egy rapbulin, szerencsére velem nem, de Szabi barátomba belekötött valami tag (tök indokolatlanul), de még a biztonságiakkal is szívózott előttem valami csávó a beléptetéskor (akik szintén tök normálisak mindig). Aki a KEXP-ben fellép, az rossz banda nem lehet, és ez eddig minden alkalommal be is bizonyosodott, amikor olyan bandák koncertjeire mentem el, akiket ott ismertem meg. Ezúttal a holland Yīn Yīn volt terítéken, szintén az A38 tetőteraszán, akik kung-fu filmek inspirálta pszichedelikus rockot játszanak. Természetesen óriási volt a hangulat, és az egyik legjobb májusi koncertek között tartom számon, amiben a hazai support, a szörf rockot játszó The Keeymennek is nagy szerepe van, mert ők is fenomenálisak voltak! 



Másnap Ayuval és An-channal futottam össze az Arénában, hogy kiéljük goth énünket! Nagyon random jött, hogy elmenjek erre a koncertre, mert eredetileg a Zombira mentem volna, ám azonban az elmaradt. Viszont hihetetlen jó döntést hoztam, mert ez valami döbbenetesen jó volt az elejéről a végéig! Kezdve az amerikai Twin Temple felvezetésével, akik amellett, hogy gothba mártott doo-wop (!!!) zenét játszottak (ami önmagában egy igazi kuriózum), egy komplett sátánista szertartást is levezényeltek, ami annyira kibaszott menő volt, hogy arra szavak nincsenek! Legendásan jó fellépés volt, nem vártam, hogy ennyire tetszeni fognak, de engem kilóra megvettek. Utánuk jött Angliából az Uncle Acid & the Deadbeats. Őket anno már láttam az A38 hajón, és most se voltak rosszak, de az androgün-énekes stoner rock az Arénában egy picit vesztett a hangulatából. Így is rohadt jók voltak, csak nem annyira mint múltkor. Az est fénypontja pedig a svéd Ghost volt, akik dallamos és rádióbarát hard rockjukkal azonnal belopták magukat a szívembe. Sláger sláger hátán követte egymást, mindezt olyan profi és teátrális előadásmóddal, amit tényleg csak a legnagyobb bandák tudnak ilyen minőségben előadni. Ne felejtsük el, hogy ez a koncert a Ghost turné legutolsó állomása volt, és szó szerint mindent beleadtak, annyi minden történt a lángoszlopoktól, a konfettiesőkön, a színes fényorgiáig, hogy a zenekarvezető Papa Emeritus tucatnyi átöltözésén már meg sem lepődtem. Ez egy 10/10-es este volt, és a "nem zavar, ha valaki hallgatja mellettem a Ghost valamelyik dalát" szinttől ez az este olyan hardcore rajongóvá tett, hogy azt tanítani lehetne. Ezt mindenkinek érdemes megtapasztalnia élőben! És még így sem ez volt május no. 1 koncertje nálam! 



Másnap ugyanis végre, valahára, élőben is láthattam az Anamanaguchit! Az, hogy őket leszervezték ide (úgy, hogy sehol a környéken nem kaptak dátumot), még most is hihetetlen számomra, de jött egy kisebb társaság is pl. Szlovéniából is, szóval aki szereti a chiptune-t és a videojátékokat, annak itt volt a helye. Anno, az eredeti turnéjukat keresztbe húzta a Covid, és akkor én konkrétan ki akartam utazni Barcelonába csak miattuk! Hát ahhoz képest, az, hogy itt nálunk felléptek, az egy akkora ajándék, hogy tényleg nagyon nehezen tudom szavakba önteni. Eredetileg a Planet 1999 kísérte volna őket a turnén, de ők végül kimaradtak, viszont a pesti dátumra így is kaptunk egy felvezetést Jennifer Walton őrült DJ-szettjének képében. De semmi nem fogható az Anamanaguchihoz! Az első 20 percben, amikor a Scott Pilgrim vs. the World: the Game játék legjobb dalaiból játszottak egy egyveleget, hát, ott többször voltam a sírás szélén, egyszerűen az a gyönyör, hogy ezt élőben hallom, hogy itt vannak, és én is, meg a barátaim is... Tényleg nem tudom máshogy szavakba önteni, ez ott lesz minden idők legmeghatározóbb koncertélményeim között. Ha már barátok, nem csak a jó öreg Krisztiánnal és Eszgével futottam össze, hanem elkísért Chewie és Benfact is, valamint last minute becsatlakozott még Miki is! HOPPÁ!!! Na ez azért nem semmi dream team, basszameg. Persze, a koncert végével még nem ért véget az este, ugyanis a cuccainkat alá szerettük volna még íratni a 4 taggal! Amúgy őket nagyon nehéz "levadászni", a VGM vinyl FB-csoportban többen is írták, hogy csak 1-2 max. 3 tag aláírása van meg valamelyik lemezükön, de úgy voltunk, hogy kb. ez az első és egyben utolsó esélyünk, hogy lássuk őket, szóval vagy fél 1-ig, de türelmesen vártunk, míg végül mindenki alá tudott dedikáltatni mindent. Nekem sikerült egy plakátot és két lemezt is, sajnos a LRG-s újrakiadás nem jött meg időben, de nem vagyok telhetetlen. Chewie egy játékot és egy plakátot, Miki és Benfact pedig szintén 1-1 plakátot tolt a tagok elé, akik rohadt közvetlenek voltak, és a dobossal, Luke-al konkrétan vagy fél órán át dumáltam mindenről, és még az is kiderült, hogy valamelyik rokonán keresztül magyar származású is, amin konkrétan lehidaltam. Az is kurva poén volt, hogy eredetileg a Nintendo 64-es pólómba akartam jönni, de aznap annyira leizzadtam, hogy le kellett cserélnem, és a poén Garfield + NGE pólómba jöttem, és milyen jól tettem, mert mint kiderült, egyik haverjának van egy pont ugyanilyen pólója, és ezt megörökítendő, csinált is egy közös képet VELEM, szóval, ő kért TŐLEM egy közös képet!!! Nem tudok mit mondani, órákig tudnék regélni, ez az este olyan sok szinten volt nagybetűs JÓSÁG, hogy tényleg, amíg élek, nem fogom felejteni! 



Ehhez képest a pénteki Barba Negrába szervezett koncert egy picit szomorúbb és visszafogottabb volt. A Boom-Boom egy magyar jazz/blues rock supergroup volt, amit Szappanos György basszusgitáros alapított. Sajnos "Szapi" tavaly elhunyt, így egy utolsó, kilépő koncertet szerveztek volna, azonban a kitört orosz-ukrán háború miatt az eredetileg meghívott, orosz Anton Davidyants nem tudott eljönni, így az egész buli csúszott, halasztódott és végül át is alakult. Az előzenekart is vártam, ami nem más volt, mint a Tulpa! Ez egy kinda-supergroup, már csak azért is, mert zenéjük leginkább az Audioslave-hez hasonlítható. Nagyon jó, nagyon minőségi grunge, hard rock, amit élőben is ugyanúgy élveztem, mint lemezen! Első teljes albumuk nem rég jelent meg a HammerWorldben, így mivel előfizető vagyok, meg is kaptam, és őszintén, talán az eddigi legjobban bejövő CD-melléklet! Aki szeretne egy kis FlatOut 2 hangulatot érezni élőben, az látogasson el egy koncertjükre, nem fogja megbánni! Szóval, az eredetileg meghirdetett Boom-Boom koncert átalakult, de végül ugyanúgy egy kuriózumot kaptunk, ugyanis ha már ennyi mindent leszerveztek, akkor erre az estére újra is alakult a Jamie Winchester & Hrutka Róbert Band, akik nagyon igényes rockzenéjükkel kápráztatták el hallójárataimat. Végül "Szapi" sziluettjét kivetítve és kis átalakítást követően pár szám erejéig megidézték a Boom-Boom zenekart is, így végül ezt is beírtam a seen live listámba, még ha nem is volt "hivatalos " koncert, Tátrai Tiborral kiegészülve már bőven annak tekinthető! :) Utána már nagyon szarul voltam, ki is vettem egy betegszabit, majd ugye pozitívra teszteltem. Amíg nem lettem jobban és nem éreztem újra szagokat meg ízeket, nem mentem koncertekre, így a TOOL sajnos kimaradt. Első bulim a Dürer Kertben volt, ahol Csabival és párjával futottam össze, ami elég meglepő volt, mert Csabi barátom főleg a punk és screamo vonalon mozog. Nos, barátnője hatalmas Arms and Sleepers rajongó, minden hazai fellépésén ott volt eddig az első sorban, úgyhogy emiatt jöttek el, aminek tökre örülök, nagyon jó látni, hogy ilyen undergorundabb zenékért is vannak ennyire elkötelezett rajongók. :D Legelőször a francia il:lo duója kezdett, akik chilles, néhol már-már trance-szerű chill-out/downtempo zenéjükkel lazították el a közönséget, utána pedig a boszniai származású amerikai Arms and Sleepers következett, aki legjobb beatjeiből szelektált nekünk egy nagyon király best of showt! Hihetetlenül tetszett, főleg az, hogy csomó minden élőben játszott (ez látszik a videóban is), amiért mega nagy respekt! Utána jött Blockhead, aki a legfrissebb Aesop Rock lemez producere volt. Nem volt rossz az ő része se, de mivel sokat samplerezett be mástól, és a francia il:lo annyit csúszott, hogy konkrétan nem tudtam volna hazamenni (meg még picit gyengén is éreztem magam), kivételesen nem maradtam végig, de jó volt őt is élőben látni! A maradék koncertek amúgy mind a Dürerben voltak, valahogy így jött ki. A következő egy igazi punkreneszánsz volt a Kozmosz újraalakulásával! Egy ideig ők is nagyon csöndben voltak, de most úgy látták jónak, hogy visszatérnek, és még új dalokat is írtak! Akkora hype volt, hogy az eredeti dátumra el is kelt minden jegy és még én is lemaradtam erről! Végül úgy sikerült elmennem, hogy az eredetihez képest egy nappal korábban meghirdettek még egy dátumot, és arra már nekem is sikerült jegyet vennem, de az is pillanatokon belül teltház lett! Nem hittem volna, hogy ekkora kereslet/igény lesz rájuk, de amilyen jó koncertet adtak, nem is csodálom! Persze, jó igazi, magyaros "pank", de nekem tetszettek, és a közönség is remek volt! Előttük a screames emo-punkot játszó Hitori játszott, akik szintén meggyőzőek voltak, és mivel ebből a stílusból is hiány van itthon, nagyon örültem, hogy vannak még itthon ilyen fiatal bandák! 



Posztpunk koncerten viszont még nem voltam májusban, szóval egy last minute döntésnek hála elmentem lecsekkolni az amerikai Ritual Howls-t, akiket hazai részről a Mambo Rumble támogatott. Utóbbi zenekar hogy őszinte legyek, nem igen győzött meg, nekem valahogy nem nagyon állt össze a zenéjük, és a szintis/elektrós részek kifejezetten zavartak, mondjuk Szabinak tetszett, akibe random belebotlottam. Azonban az amerikaiak már nagyon tetszettek, igazi sötét, borongós hangulatú világfájdalom zenét játszottak, amit mindig szívesen fogadok! Valaki KEXP-t említett korábban? Nos, a hónapot szintén egy KEXP-ből ismerős bandával zártam: a cumbiát és pszichedelikus rockot vegyítő, csak csajokból álló angol Los Bitchos fellépésével! Előzenekar nem volt, de a teltház miatt így is meg lehetett dögleni (könyörgöm Dürer Kert, szépen kérem, OLDJÁTOK MÁR MEG!!!), viszont cserébe hatalmas koncertet adtak! Nem sokkal a fellépésük előtt pótoltam be az első nagylemezüket, ami szintén tökre tetszett, de élőben minden képzeletemet és előzetes elvárásomat felülmúlták. Nem véletlen, hogy még az idősebb korosztály is képviseltette magát, mert pattogós, táncoltató, vidám zenét játszanak, amit minden korosztály magáénak érezhet. Június egy igazi vad hónap lesz, várom akkor is a koncertbeszámolókra éhezőket! :)