Előzetes felvezetés

Hosszú ideje tervezgettem ezt az utat, aminek eleinte a koronavírus-járvány tett be, majd az, hogy a karantén után boldog-boldogtalan utazni akart és utazott is. Japán egy darabig kitartó volt ezen a téren, lezárva tartotta a határait, korlátozta az országba való belépést. Mégsem ez volt a fő indok, hogy miért kellett így is évekig várnom. Eleve hosszabb időre akartam menni, és erre most adódott lehetőség: két hosszabb hétvége közt egészen vállalható mennyiségű, szabadságnak kivehető munkanap. Szám szerint 9. A hétvégékkel és a hosszú hétvégével, plusz a repülés így két teljes hétre kitolható volt ez.

...and guess what, ahogy az angol mondaná: még ez sem volt elég az eredeti terveimre, ami eredetileg Kiotót, Tsurugát és Hiroshimát foglalta magába, majd ehhez hozzájött a velem tartó ismerősöknek (összesen voltunk heten, azaz 7-en) köszönhetően Oszaka, Kure, Nara, Toyosato és a Koyasan. Az utóbbi három teljes egészében ki is maradt: Nara egy vasúti baleset miatti késések okán, míg a másik kettő szimplán a távolság és a megközelítés felesleges túlbonyolított és időigényes mivolta miatt. Most mondanám, hogy "sebaj, majd legközelebb", de akkorra - az az igazság -, hogy a Shimogamo-szentély használt könyves piacát terveztem el, ami legfőképp nyár végén, augusztus 11-16. közt szokott megrendezésre kerülni. Ösztönösen felmerülhet a kérdés, hogy "minek...?", de akkor ezzel megkérdőjelezhetnénk az oldalon való jelenlétem okát is: a használt könyves piacon ugyanis gyakran nyomtatásból kivont, forgalomban már nem vagy nagyon nehezen kapható antikvár és újszerű könyvekhez lehet hozzáférni piszok olcsón. Vagyis olyan, mint a hazai bolhapiacozás... csak fából készült internetszeletkékkel, izé, na, könyvekkel.

Most már jöjjön az a lootmustra!

Kezdésnek legyen akkor valami, ami bárki számára beszerezhető, könnyen kapható és minden (turisztikai) útja során feltétlenül szükséges: a szórólapok, prospektusok, leíró füzetkék, térképek.


Talán kár is vitatkozni ezzel az állítással, hiszen mindenképpen rá lesz ezekre az ember szorulva. A városi turisztikai központban, mikor meghallották, milyen sokáig is leszek vendég, kapásból adtak a várostérkép és a busz- és metróvonalak térképe mellé egy rakás eseményajánlót. Önmagában is jó dolog ezek közül csemegézni, nem említve azt, hogy a korábban említett használt könyves piacon kívül további két alkalommal is megtartják (egyszer április elején, egyszer október-november fordulóján kisebb méretben), illetve hogy két nagyobb szentély is tart önálló és saját bolhapiacot (az egyik a Toji-in, a másik a Kitano Tenmaguu), amik szintén megérnének egy-egy önálló cikket, csak éppenséggel lecsúsztunk ezekről. Viszont a Bolha Crew-nak akár önálló cél is lehetne.

Másfelől azért is kár vitatkozni vele, mert ha valahova elmegy az ember, jó, ha tudja, mit látott. Mert a tervek azért vannak, hogy legyen minek füstbe mennie, és olykor egy-egy spontán talált látványosság alkalmasint ki is mehet az ember fejéből, hogy "igen, itt is megfordultam", esetleg keverni fogja egy másikkal, amit eleve eltervezett.

Az más kérdés, hogy a fenti képen látható papíranyagból egy önálló könyvet is ki lehetne tenni. És ha már könyvek... Kellett egy másik bőröndöt vennem miattuk.


Amerre jártam, szinte mindenhonnan hoztam el egyet biztosan. A baloldalon lévő két kiadvány a toganoo-i Kouzanji templomból származik, ahol Myoue szerzetes visszavonultan élt és alkotott, illetve Japán legrégebbi teaültetvényének ad otthont. Itt találhatóak a szerzetes alkotásai is (köztük az is, amit neki tulajdonítanak): egy fából faragott, de élethűnek kinéző kiskutya, a rajzai, illetve a Japán legrégebbi mangájának is nevezett Choujougiga, ami több hosszú tekercsen meséli el emberien viselkedő állatokkal a 12. századi társadalmi viszonyokat kritikus és karcos formában. Az alsó nagy alakú csomagban 4 jelenete található meg 3-3 példányban, míg a felső egy tanulmánykötet, amiben elemzik ezt a művet, illetve történelmi, művészeti és irodalmi kutatások friss eredményei olvashatóak a készítés okáról, körülményeiről és a szerzőkről... Igen, noha ezt is Myouének tulajdonítják, nem egyedül vett részt benne, mert rajta kívül további 5 alkotót azonosítottak. A helyről és a kiadványról először a Kyousougiga animében hallottam, ami számomra máig egy kedvenc és imádott mű.

A felső sorban maradt a Kiotói Egyetem két kiadványa, amely a központi kampuszukon ingyen megtekinthető történelmi tárlat és kiállítás anyaga mellett az éppen aktuális időszaki is szerepel. Ide eredetileg kutatni mentem egy történelmi (és valamelyest politikai) témában, és ámbár túl sokat nem tudtam meg, több nyomot kaptam a továbbhaladáshoz, és emellett egy elég komoly betekintést az egyetem politikájába, viszonyával a központi kormányzattal és a környező egyetemekkel, a meggyengült helyzetükkel, az ellenük folyó bírósági perekről és a kutatásaikat ért negatív visszhangokról... vagyis mindarról, amik hátráltatják azt, hogy az általam kutatott témát ők maguk is elkezdjék feldolgozni: a világháborús japán atombomba programot, amiben annak idején éppolyan érintettek voltak, mint a hírhedt 731-es alakulat kapcsán.

Alul, középen balra egy albumkötet látható a Yamato csatahajóról, amelyet amerikai és japán archívumok anyagaiból állítottak össze és a hajó, illetve legénységének történetébe és életébe enged bepillantást, valamint azok bevetéseibe. Mellette a Kuramadera, vagyis a Kurama-hegy nagy buddhista templomának szobrairól, kincseiről és a hozzájuk kötődő legendákról szól. Ugyanez a jobb alsó sarokban lévő "Kamidou inari", ami a sokkal nevesebb és ikonikus Fushimi-Inari nagyszentély kiadványa (ha valakinek nem ismerős a név alapján, ez az a hely, ahol torii kapuk hosszú ösvényét találhatjátok és járhatjátok be).


Újabb könyvek, ezúttal a Mandarake nevű használt tárgyas geek shopból, ahol minden retro fannak elég hamar pikírt orgazmusa támad. És ezzel nem viccelek: CD-k, DVD-k és blu-ray filmek (élőszereplős és anime egyaránt), játékok (Sega, 3DS, PS, meg ami konzol van még életben - minden másra ott a Suruga-ya) figurák, szobrok, kisebb csetreszek, könyvek, kiadványok... amit csak akartok szinte, a legmainstreamebb címektől a leginkább niché-ig. Innen az egyik leletem a "Yamato űrcsatahajó" (vagyis "Uchuu Senkan Yamato") eredeti 1973-as animéjéhez, az 1978-as folytatásfilmjéhez ("Ég veled, Yamato űrcsatahajó: A szeretet harcosai", vagyis "Saraba Uchuu Senkan Yamato: Ai no Senshitachi"), valamint a 2009-es animefilmes feltámasztásához ("Uchuu Senkan Yamato: Fukkatsu-hen" vagyis "Yamato űrcsatahajó: Feltámadás") készült guide könyvek. Ezekben gyakran vannak interjúk a készítőkkel, epizódokon vagy jeleneteken való végigvezető, eligazító információ, készítői kommentárok, karakter- és dizájntervek, storyboard részletek, de jelen esetben a dalok kottája és szövege is megtalálható bennük. Maga a széria számomra elég becses, mivel Matsumoto Leiji egyik legismertebb műve... de ikonikus mivoltát mi sem példázza jobban, hogy a nyitódalát nevezhetjük nyugodt lelki békességgel akár a Japán Tengerészeti Véderő második hivatalos himnuszának is, miután a katonai zenekaruk és kórusuk koncertjeinek műsorlistáján rendre megtalálható.


Szintén inneni szerzemény Matsumoto Leiji két másik prominensebb művének egy-egy filmjéhez, a "Búcsú a 999-es űrvonattól" ("Sayonara Ginga Tetsudou 999") és az "Fiatalságom, az Arcadia" ("Waga Seishun no Arcadia") kiadott animációs anyagokat tartalmazó könyvek. Míg az előbbi a saját sorozatának, a Ginga Tetsudou 999-nak történetét tekintve befejezőfilmje (...volt az 1998-as Eternal Fantasy filmig), a másik Harlock kapitány egyik iterációjának a kezdőfilmje. Az űrvonatosban valóban az animációhoz használt celluloidlapok másolatai vannak, mögöttük egy-egy művészi háttérrel, amit egymásra helyezve a kamera alá betéve szoktak lefényképezni, és filmszalagra vinni. Harlock könyve pedig ugyanaz, mint amit a Yamato űrcsatahajó három füzetében is megkapunk.

Eddig sem tagadtam, hogy nagy rajongója vagyok a mangakának vagy az általa teremtett karaktereknek, űroperás science-fiction világának (vagy világainak), történeteknek. De mivel még párszor elő fognak kerülni, talán még idejében megjegyzem... Többek között ezek miatt is került Tsuruga az úti tervembe, ahol egy utcában több művéből, szereplőjéről található utcai bronzszobor. Az egyértelműn kívül, hogy nagyra becsült és neves szerző (aki a Sci-Fi Enciklopédiájában is bőséges szócikket kapott, Harlock karaktere Albator néven Franciaországban körülbelül a nemzeti hős kategóriájában van, illetve a franciák és az olaszok szinte bármihez megveszik a jogot, amihez Leiji neve tapad), ennek az is az oka, hogy Tsuruga fontos vasúti és hajózási csomópont volt az elmúlt közel 150 évben, és ebből nem kíván engedni, valamint a tudomány és a fejlődés útja iránti elkötelezettségét is kívánják ezekkel a szobrokkal illusztrálni. Nem véletlenül "A szimbólumok útja" nevet viseli a város ezen utcája.