A múlt hónapban elrajtolt Vulkáncápa #KillBacklogChallange érdekes eredményeket mutat, viszont ad egy tökéletes alkalmat, hogy a kihívás keretein belül általam végigjátszott játékokról kifejtsem a véleményem.

Szeretnék azonban pár dolgot előre lekötni. A játékokat a saját élményeimen és tapasztalataimon alapozva fogom értékelni. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy egy általam kevésbé jobb fényben feltüntetett címet el kell teljesen felejteni, vagy hogy az olvasó is ugyanannyira fog egy jól értékelt címet élvezni, mint én.

Lássunk is hozzá!



#1 - Ultrakill Act I: Infinite Hyperdeath

Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kaliberű mesterművel fogom kezdeni az évet, de az Ultrakill pont ennek a mestere: Fogja az elvárasaidat, két percen belül felűlmúlja őket és eláraszt egy olyan élménnyel, ami évekig meg fog benned maradni. Az Arsi "Hakita" Patala által kiötlött és a New Blood Interactive által kiadott Ultrakill még gyakorlatilag csak Early Accessben elérhető a Steam webáruházán keresztül. Csak ebben van egy kis csavar. Az Ultrakill három felvonásból áll és mindegyik felvonás a saját kampányaként működik, a saját újításaival és rejtett titkaival együtt. Az első kettő felvonás már elérhető, viszont egy minimális, a perfekcionisták elől rejtett titkos pálya csak pár hónap múlva lesz elérhető.



A játék főhőse V1, egy harci robot prototípus, aki a csatatéren szerzett vért tudja a páncélján keresztül magába szívni, a vért üzemanyagként használva. Eleinte nem mesél a sztoriról sokat a játék, hiszen egy hárommondatos monológ után egyből az akció közepébe dob minket.

Az Emberiség halott. A Pokol megtelt. A Vér üzemanyag.

Viszont a környezetünkből és a pályán szétszórt "Infómorzsákból" megtudhatjuk, mi is a pontos helyzet. Az emberiség egy hatalmas háború után egy új értelmet akart nyerni a harcra specializálódott robotoknak. Ezért elkezdték felkutatni a pokolt, nyersanyagok után kutatva. Ezzel felbolygatták a világ egyensúlyát, ezzel sikeresen kiiktatva saját magukat. Viszont a világ egyensúlya nélkül elhalálozott Isten is, az Ördöggel együtt. A megmaradt robotok részben követik a programozásukat, elferdítve az által, hogy mindegyik Pokolban ragadt Robot vérrel működik. A megmaradt Angyalok próbálják megállítani V1 vérszomjas tisztitótüzét a Pokol 9 körén keresztül.



Nos egy ilyen játéknak muszáj egy Hack-and-Slashnek lennie igaz? Nem. Ugyanis az Ultrakill egy egyedi kombinációja a Devil May Crynak, a Quakenek és a modern Doom játékoknak. V1 nem rendelkezik akkora arzenállal mint a Doom Slayer, viszont minden Fegyver közreműködik a társaival, olyan lélegzetelállító módon, amiről az Eternal csak álmodhat. Egy Revolver, amivel érméket tudsz a levegőbe dobni, hogy azokról egyből a gyengepontokra pattinthasd a lövéseidet, egy Sőrétes, ami egy Gránátvető (A Gránát is kilőhető a revolverrel, egy sokkal nagyobb robbanást eredményezve), egy kilőhető mágnessel rendelkező Nailgun és egy mindent átütő Railgun. Viszont ez ennek csak a fele hisz mindegyik fegyver rendelkezik egy variánssal, ami megváltoztatja a másodlagos funkcióját, vagy egy Alternatívával ami teljesen máshogy működik. A Játékmenet pörgős, gyors és nagyon nagyon addiktív. Tudsz Walljumpolni, végtelenségig Slideolni, és van egy közelharci támadásod is. Tudod, ez csak egy szimpla ütés. Lenne ha nem az Ultrakillről lenne szó. Ugyanis az ütéssel vissza tudod verni az ellenséges lövedékeket (Igen, van Parry a játékban).

És ez az a pont ahol az Ultrakill egy jó játékból átmegy a tökéletességbe. Tudod Parryzni a saját Sörétesed lövedékeit.

Ezeket a lehetőségeket kihasználva kell olyan stílusosan és gyorsan átjutni a pályán, amennyire csak tudsz. A DMCből átemelt Style Meter ugyanis nem fogja magát feltölteni. A fegyvereidet kombinálva kell lehetőleg sértetlenül megölnöd annyi ellenséget, amennyit csak tudsz. Az első felvonásban a Pokol Tornácán (Limbo), a második kőrén (Lust) és a harmadik, a Torkosság Bűnőseinek börtönén (Gluttony) kell magad átharcolnod.

Személy szerint az Ultrakill egy csillogó példája annak, hogy milyennek kéne egy Singleplayer FPSnek lennie. Nem vagyok a Genre legnagyobb rajongója, viszont annyira magával ragadott a játék, hogy teljesítettem minden elérhető kihívást, sőt lassan készülök Speedrunolni is.

Pontszám 9.5/10