Biztosan mindenki tud mondani legalább egy olyan, régebbi játékot/filmet/zenét/satöbbit, amit elsősorban azért tapasztalt meg, mert vannak olyan, később készült kedvencei, amik azon a bizonyos dolgon alapulnak, és kíváncsi volt, hogy mégis miből lett az eseti cserebogár. Na, én ilyen indíttatásból néztem meg a Mechanical Violator Hakaider című, 1995-ös filmet - mégpedig azért, mert a 4chan /vr/ (retro játékokkal foglalkozó) boardján megakadt a szemem egy érdekes hozzászóláson, amely szerint a Mega Man Zero című játék effektíve ennek a filmnek a megjátékosítása volt. Habár a konkrét játék egy eléggé csiszolatlan, tipikusan esetlen első rész volt, a konkrét történet volt mégis talán a legjobb pontja, hiszen mint a harmadik Mega Man sorozat fő sztorivonalban, volt miből építenie egy merészebb, az előző MM sorozat (Mega Man X) szálát tovább görgető, az után száz évvel játszódó cselekményt. És mit ad Isten, a film megnézése után tényleg olyan érzésem volt, mintha ezt már láttam volna valahol, hiszen mindkét sztori nagyon hasonló, "valamilyen szempontból antihősből elnyomó társadalmat kihívó és legyőző hőssé válás" felütéssel rendelkezik, amit csak erősít az, hogy a Capcomnál amúgy is szeretik a Tatsunoko stúdió munkáit, na meg Shotaro Ishinomori munkásságát.



Igen, most jön az a rész, amikor szárazabb dolgokat fogok ismertetni, de joggal, hiszen az 1998-ban, 44 évesen elhunyt Ishinomori azon sztori írók közé tartozik, akiknek ma is érezhető hatásuk van a popkultúrára. Aki egy kicsit is otthon van a tokusatsu világában, azoknak a Kamen Rider és a Super Sentai nevek ismerősen csenghetnek, hiszen ezek is az ő fejéből pattantak ki, de ugyancsak az ő szüleménye például a Cyborg 009, vagy éppen a Kikaider is. A hazai közönség a Kikaidert a megboldogult A+ csatornán vetített, 2001-es anime sorozatból ismerheti, aminek az OP-je szerintem még a franchise ismerete nélkül is gyönyörű, és szépen levezeti, hogy hangulatilag mire lehet számítani. Tényleg, ha már Kikaider és Mega Man: az MM franchiseban szereplő Proto Mant egy Hakaider nevű szereplő inspirálta, aki nem mellesleg minden "én vagyok a főszereplő egyenlő riválisa, csak menőbb és/vagy edgy változatban" karakter ősapja is. Igen, Vergil/Vegeta/Shadow/ésígytovább is a Kikaider franchisenak köszönhetik a létezésüket, és mivel a Kikaider egy 70-es évek elején született sztori, ez is jól példázza, hogy Ishinomori szelleme még mindig él és virul, akármennyire képzavaros lesz ezáltal a mondat vége.



Mit mondottam az első bekezdésben, a Mechanic Violator Hakaider (innentől Hakaider) egy 1995-ös mozi, amelyet Amemiya Keita rendezett, és Inoue Toshiki írt, a két úriember közül pedig az utóbbi neve számít kontroverzálisnak a tokusatsu rajongók között (mégha animékhez is bőven írt - a Hokuto no Ken, vagy Death Note adaptiációjának is stábtagja volt pölö). Én magam inkább csak casual kedvelője vagyok a tokunak, de tokusatsu szempontból (ezen a mozin kívül) Inoue nevét a kora 2000-es évek néhány Kamen Rider szériáján keresztül ismerem, konkrétan az Agito, a Ryuki, a 555 és a Kabuto négyesen keresztül. Sokan panaszkodnak arra, hogy Inoue erőltetten vicces/ostoba/bunkó/bedurcázó karaktereket ír, akiket aztán infantilis drámai szituációkba helyez, és a 555/Kabuto kettős ennek meg is felel: az egyikben szimplán bunkó, gyerekes idióták hülyéskednek értelmesnek szánt jeleneteken keresztül, míg a másikban egy Gary Stu, és az őt szinte egy otthon vert feleség kitartásával kedvelő sidekick csinál dolgokat, amiket a Gary Stu nem elég jól kivitelezett, a mémelhetőséggel nem pótolható embersége torpedóz meg. Na de mi van a másik két szériával? Azok már más tészták: habár a Ryuki a felszínen egy kicsit hasonlítani látszana az 555 és Kabuto gyerekes hülyeségére, itt sokkalta inkább célirányos humor írásról van szó, ami ténylegesen jó drámai helyzetekbe fordul át, míg az Agito egy humorában visszafogottabb, de komolyságában hasonló szinten kompetens cucc, ami jobban megfelel a jó értelemben vett TV dráma megjelölésnek. Az utóbbi két sorozatot azért is részleteztem, mert Inoue kedvelői rendszerint vallják, hogy az úr igenis képes maradandó emlékű, többrétegű és érzelmekre hatóan komoly sztorikat írni, ami szép és jó is, de hol landol szerintem a Hakaider? Hát, nehéz kérdés, de térjünk rá.



Azt ugyebár említettem, hogy a Hakaider és a Mega Man Zero sztorija nagyban hasonlít egymásra a sztori alapvető folyását tekintve, és ezzel el is lőttem az esélyemet arra, hogy tartalmasabbnak nevezhető sztori ízelítőt adjak, mert... tényleg erről szól a Hakaider. Vagy nem, tudom már, levezetem gyorsan a Mega Man Zero 1 történetét: szóval, lészen ugye Zero, aki a 100 évvel korábban játszódó MMX szériában volt X barátja és harcostársa, ámbár egy olyan robot, akit a classic széria főgonosza, Dr. Wily kreált, de bizonyos események után Zero nem váltotta be a reményeket, és a jó oldal mellé állt. Az X széria után 100 évvel egy bajban lévő, a világ legnagyobb városa és menhelye, Neo Arcadia fölött uralkodó rezsimnek ellenálló csoport megtalálja Zero elzárt, altatásban lévő testét, akit az ellenállást vezető, Ciel nevű lánynak sikerül felébreszteni, és meggyőzni arról, hogy az ellenállás oldalán szálljon szembe Neo Arcadiával. Csakhogy a város rezsimjét ugyanaz az X irányítja (és magát a várost egykoron alapította), aki egykoron Zero harcostársa-barátja volt, így a feladat adott: szétrúgni X seggét, és egyben a rezsimet is romba dönteni.



Kihagytam egy-két részletet az elmesélésből, de okkal: ezek szinte mindegyike megtörténik a Hakaiderben is. Itt is van felébresztett és antihősként végződő robot, itt is van egy ellenálló csoport és egy azt vezető lány, itt is van egy mennyei városból lett rezsimtanya, és itt is van egy egykori hősből zsarnoki rendfenntartóvá alacsonyodó robot (még ha ez a részlet nem egyezik 1:1-ben az MMZ-vel). A Hakaider, mint film pedig szinte spártai egyszerűséggel oldja meg ennek a történetnek az elmesélését - a Kikaider anime sorozat nagyon karakterközpontú, az akciójeleneteket jól időzítve használó sztori, míg a Hakaider inkább egy akciófilm, amiben a karakterek bemutatása és néző elé tárása kimondottan szűkszavú folyamat. Ne egy tipikus szamurájfilm szűkszavúságára tessék gondolni, sokkalta inkább éppen csak annyi dialógusra és non-verbális kifejezésre, hogy a nézőben kialakuljon egy szolidabb kép a szituációról és a szereplőkről egyaránt. Szigorúan szerintem, mert sokaknak inkább csak egy írás terén Tesco gazdaságos, bizonyos fokig a Terminátor 2-őt mímelő akciófilmet jelent a Hakaider (még a sörétes puska használatával kapcsolatban is), amely nem ér fel és nem is méltó a franchise hírnevére. Még akkor is, ha a Hakaider egy afféle más univerzumban játszódó sztori, és ez az a pont, amivel a film egyszerre segít is, meg nem is magán. Itt eredendően nincs meg az a viszony Kikaider és Hakaider között, ami az eredeti sztoriban volt, ami szerintem is elvesz egy adag kúl faktort a sztoriból (főleg, hogy az MMZ igenis folytatása a korábbi sztorivonalnak), ellenben ez segít a sztorinak abban, hogy tényleg önálló lábakon álló interpretációja legyen a Kikaider mítosznak. 



Amellett, hogy ez jobban ki is szolgálja a film szűkszavú karakterírási módját is, mert hiába szerintem-halmaz ez az egész rivjú, ha egyszer szerintem képes eltalálni a mozi egy olyan középpontot, amikor hiába nevezhető jogosan kevésnek a dialógus, ha van egy egyszerű, de hatásos karizmája az egésznek, ami révén az ember mondhatni félszavakból is felveszi a ritmust és megérti, hogy miről van szó és miért. Ez persze legfőképpen magánál Hakaidernél jön ki a leginkább, hiszen aki ismeri a Vergil/Vegeta/Shadow/satöbbi kategóriájú rivális karaktereket, azoknak egy logikus lefolyású karakter ív fog pörögni a filmen, és az egész karakterből dől egy látszólag kevés, de mégis kellemesen tapintható menőség faktor - pontosabban abból, ahogy szűkszavúan, de határozottan teszi, amit tesz és ahogyan. A főgonosz személye már nehezebben lenyelhető falat még azoknak is, akiknek amúgy tetszene a film, de szerintem éppen annyira bele a pofádba módon megveszekedett békefenntartó karakter, ami egy ilyen filmhez elég, nem mellesleg jó kontrasztul szolgálva Hakaidernek is. Az egészet pedig segíti az, hogy a színészi játszás bőven korrektnek nevezhető, a CG és a tokusatsukra jellemző speciális trükkök és megoldások pedig hatásosak ahhoz, hogy az amúgy tokut nem kedvelő közönség is jó eséllyel fogja magába fogadni a mozit.



Ugyanakkor mégis csak van egy pont, ami még inkább trükkössé teszi a filmről való beszélést, és pont az, hogy "önálló lábakon álló interpretációja legyen a Kikaider mítosznak" rész meg is állja a helyét, meg azért csak kell ehhez az a bizonyos, csupa nagybetűs DE. Így is vallom, hogy a Kikaider, vagy akár a Mega Man mítosz ismerete nélkül is élvezhető a mozi, de kerek perec bevallom, hogy nekem, aki a Kikaidert csak a 2001-es animéből ismeri, ellenben a Mega Mant nagyon kedveli és a Zero szériát is végigjátszotta, csak hozzáadott sokat a filmhez az, hogy egy jobban ismerős karaktertípus lett ilyen módon kivitelezve. Meg egyáltalán az ugye, hogy tényleg a Mega Man Zero 1 sztoriját hatalmas mód nagyban inspiráló filmként leírt mozi tényleg beváltotta az iránta fűzött remények nagy részét. Így akármennyire próbáltam fentebb ezen ráhatások kizárásával írni a filmről, azért csak muszáj elismerni, hogy nem árt legalább a Mega Man mítosz, illetve a Kikaider rá kifejtett hatását ismerni ahhoz, hogy még többet ki lehessen sajtolni a filmből. Habár ez nem is zárja ki a potenciális közönség egy részét se, de igen, van egy niche, akinek ez a film többet fog adni, és mindenki e szerint közelítse meg a filmet. Alternatív élménynövelésnek ott van a Terminátor 2 "motoron utazó, sörétes puskával lövöldöző, egykor gonosz robot" jellege, és valószínű ezt a filmet többen ismerik itthon, mint a Mega Man széria konkrétabb történéseit, így ez a kiskapu nyitva áll.



Ja igen: a filmnek van egy folytatása is, ami konkrétan egy Saturnra megjelent, effektíve FMV játék, amihez van angolosító patch is. Ezzel még nem játszottam, de találó módon furcsa kreálási csavar egy amúgy is furcsább, alternatív franchise kivetülésnek.

Ja igen#2: a rivjút a Director's Cut alapján írtam, ami az eredeti kiadásban nem szereplő jelenetekkel bővíti a filmet. Azt a változatot nem láttam, így direkt nem hoztam fel idáig a két verzió létezését, és én is javaslom a DC verza megnézését.