Ahoy, it's time for this again, but on steroids.

2022 egy elég eseménydús év volt - tetszik vagy sem, sajnos volt egy dráma a Vulkáncápán belül, amit, hálistennek, a közösség túlélt, de kétségkívül kialakultak olyan repedezések (és ezzel együtt kiszakadások is) amelyekre korábban példa se lett volna - itt az elején szeretném kijelenteni, hogyha valakinek még mindig baja van velem, akkor mondja az arcomba, mert belefáradtam abba, hogy még hónapokkal később is eljut hozzám mindenféle sülletlenség meg hogy xy mennyit shittalkol rólam a hátam mögött.

Bárhogyan is nézzük a dolgot, nem ez volt a legszerencsésebb fejezet a közösség életében, de legit örülök neki, hogy nem borult minden mint ahogy egyidőben páran gondoltuk még a nyár folyamán.

Emellett lezajlottak a magyar választások is idén áprilisban, aminek a levét szép lassan issza mindenki, főleg ugye a propagandát gondolkodás nélkül fogyasztó zombi hadseregnek köszönhetően. Jelen voltam szavazati delegáltként a 20k szervezeten keresztül - pénzt nem kaptam érte, önkéntes voltam - nem bántam meg a részvételt, azt se hogy egy vasárnapom ment rá, de biztosan nem fogom 2026-ban ezt újból bevállalni, mert ilyen ótvar rendszerben nem érdemes illúziókkal hitetni magunkat. Nem azt mondom, hogy adjatok fel mindent, de a saját problémáink megoldása csak úgy fog megvalósulni, ha mi magunk teszünk érte valamit.

De számomra talán ami igazán nagy mérföldkőnek tudható be az idei év során az a jelenlegi munkahelyem. Bármennyire is szerettem az előzőt, az április során annyira eltört bennem valami a gyenge fizetés és az abszolút bizalmatlan jövőbeli karrier, hogy minél hamarabb nekiálltam más lehetőségek után kutatni és örömmel jelentem, hogy nem csak maradtam azon a területen, amit annyira megkedveltem lassan fél évtizede (Nagykövetség) már, de még abszolút korrekt (legalábbis magyar viszonylatban) fizetéssel is jár. Június végén kerültem be és a mai napig maximálisan meg vagyok elégedve vele és merem állítani, hogy ők is elégedettek velem.

Emellett pedig sokkal, de sokkal jobban érzem magamat fizikailag és mentálisan amióta kivágtam néhány toxikus embert az életemből. Csodákra képes az amikor nem foglalkozol olyan emberekkel akik leszívnak és/vagy kihasználnak a kedvességed miatt - elvárnak mindent, de visszaadni semmit sem tudnak (vagy szimplán nem hajlandóak).

Ja és másfél év után nyáron visszatért a Chainsaw Man manga is!

Na de mi van a streameléssel?

Idén se került parkolópályára ez a hobbi, de kétségkívül kevesebb időm volt rá mint tavaly. Az év során többféle projektet bejelentettem, sőt, meg is kezdtem, de sokuk már régóta szünetelnek - erről konkrétan listát lehetne írni már, csak hogy példának felhozzam a Killer7-t, amit még tavaly szeptemberben streameltem először, de a lezáró részre csak idén júliusban került sor, defacto egyfajta ajándékként a tragikus nyári MondoCon után.

Volt equipment upgrade is, ami nélkületek biztos nem történhetett volna meg! Történt ugyanis, hogy az egyik DOOM stream során folyamatosan lekapcsolt a régi webkamerám (Microsoft LifeCam HD-3000) és az Affiliate státusz elérése után a nézők általi előfizetéseknek köszönhetően kétszer is kaptam "fizetést" a Twitch-től - egyszer 100 dollár értékben tavasszal, másodjára pedig kora ősszel 50 dollár jött a bankszámlámra.

Nyilván nem tűnik ez soknak, de Nektek köszönhetően jött az a lehetőség, hogy megtörtént a mikrofon upgrade egy Yenkee YMC 1030-asra. Csak osztani tudom DaN ajánlását, büdzsé létére ez egy nagyon jó beugró pont a professzionális mikrofonok világába.



Október elején StephenMiller04 kollégának köszönhetően újra lett desktop PC-m, igazából a számomra fontos dolgokra abszolút képes, szvsz úgy érzem, hogy bőven megérte a 140000 ft-os befektetés. Jó képszerkesztésre, videóvágásra is akár, lehet rajta gamingelni, illetve a streamelés iránti vágy sem szűnt meg, csak xy dolognak köszönhetően belassult, de ezt a jelenséget észre lehet venni az egész közösségen belül - amikor beindult ez a nagy streamelési mánia, akkor a szórakozási lehetőségek abszolút meg voltak csappanva a COVID-19-nek köszönhetően, ugyanis nem lehetett koncertre járni, étteremben enni egy jót és hasonló.

De ha már Október! 

Akik ismernek, azok tudják, hogy 2020 óta folyamatosan próbálkozom a Spooktober-rel.

Hogy mi az a Spooktober? 

Saját kihívás az október folyamán, amikor napi egy horror filmet megnézek és értékelek a Letterboxd fiókon. Az előző két év során mindig volt tényező ami miatt megszakadt a streak (tavaly a hónap utolsó hétvégéjén egyszerűen nem volt meg az időintervallum, hogy beszorítsam az utolsó három filmet amikor DaN és Guszti Magyarországon volt), de idén egyfajta csodának köszönhetően (most is nagyon közel volt az a forgatókönyv, hogy borulni fog minden) sikerült teljesítenem a kihívást és meglett a 31 film a hónap során!

A Letterboxd fiókomon elolvasható minden kritika, de tömbösítve egy helyen itt találhatjátok meg.

Mielőtt leírnám a számomra öt szentimentális értékkel bíró streamet idénről, szeretnék egy pár érdekességet megosztani, illetve honorable mention-t felhozni - olyan streamek, amik jól sikerültek, de lehettek volna jobbak is akár:

- Idén végre befejeztem a Blood projektet! Fene tudja miért tartott ilyen sokáig, pedig a szándék mindig megvolt, van annyira nehéz és tartalmas a játék, hogy egy epizód bőven megtölt egy stream-et, de valamikor szeretnék egy revisit-et belőle, illetve a többi kiegészítővel is játszani - főleg a közkedvelt, rajongói Death Wish-sel.

- Mint ahogy írtam korábban a cikkben, a Killer7 projekt is befejeződött egy hosszabb hiátusz után. Sokszor megfordult a fejemben, hogy újra kéne kezdenem az egészet (pl. a Part 1-ben volt egy OBS hálozati hiba), de szvsz megelégszem ezzel is. Viszont szeretnék több Suda51 játékot is bemutatni majd a jövőben.

- Lehet egyszer sor kerül a Resident Evil 5 LP teljes rebootjára - visszanézve a tavalyit...nem volt rossz, de hemzseg a hibáktól - kezdetleges overlay, 30 FPS cap.

- Az alábbi végigjátszásokat biztosan nem fogom folytatni: Oddworld, Rayman 1&2 (bár a 2-nél még filózom, mert szvsz jó lenne folytatni, volt egy jó, nyugis vibe-ja), Powerslave, Deadly Premonition és Shin Megami Tensei If...

- Doom 64-ből szeretnék egy saját szériát (tavaly ugye a Giants-szel volt összekovácsolva, de az is csak frusztráltság miatt történt meg), továbbá gondolkodtam egy sima Plutonia Experiment végigjátszáson is - bármennyire jó a Doom 4 Vanilla, nagyon, de nagyon le tudja meríteni az embert. Hiába volt a teljes Final Doom-ból többrészes végigjátszás, valahogy nem érzem azt, hogy annyira marandandóak lennének.

- Volt egyidőben konzol + capture card kombóról lévő streaming korszak is - a No More Heroes 1 a hibái ellenére (mentségemre legyen, hogy akkor még próbáltam kimaxolni a laptopom potenciálját) szerintem élvezhetőre sikerült, főleg a záró rész. 

- Hogy a No More Heroes 2-t miért hanyagoltam el ennyire? Meg nem tudom mondani Nektek a választ erre, pedig többször is visszahallgatva a VOD-ot, szerintem kifejezetten jól sikerült, bár esélyesen a Hard Mode miatti potenciális frusztráció okozza az akadályt.

- Októberben a gyakori koncertek és horrorfilmek miatt nem streameltem egyáltalán, pedig szerettem volna egy tier list-es beszámoló stream-en, csak nem tudom mekkora igény lenne egy ilyenre.

- Rise of the Triad jövő év elején remélhetőleg be lesz fejezve - szeretem a játékot, de őszintén szólva nagyon nincs gyomrom a konstans szenvedéshez a legnehezebb fokozat miatt (és nem, nem fogjuk lejjebb vinni). Ha már Rise of the Triad és DaN - többször megfordult a fejemben egy Blood 2 Rawmaster. Az eredeti Blood 2 videót sokan szeretik, köztük én is elégedett vagyok a végeredménnyel, de na, néha vagyok annyira debil, hogy kínozzam magamat.

- Ezzel lehet kontroverzális leszek, de a tavalyi (szerintem kinda gagyi) Kótergame stream (nahát, ami szintén el lett hanyagolva!) eljutott a készítőkhöz és konkrétan valami bugot fedeztek fel a VOD nézése során, így kapott a játék egy új patch-et. Jó érzéssel tölt el, hogy valamivel hozzájárultam a magyar RPG Maker szcéna dobogós nyertesének és az idei kibővített Előjáték után valamikor szeretném újrakezdeni ezt a projektet.

- Az új mikrofon óta több LP-t szeretnék újravenni, legyen az a Monkey Island 1, a FEAR vagy akár egyfajta revisitként a Harvester-t, persze az utóbbi kizárólag Dodgers-szel - többször beszéltünk már erről és úgy érezzük, hogy átrohantunk a játékon és nem mutattunk meg minden őrültséget.

- Legalább egy fél éve tartó dilemmám az, hogy le kéne cserélni a jelenlegi overlay-t, de egyik felem nagyon ragaszkodik hozzá, a másik pedig kétségbeesetten akar valami újat, élénkebb színekkel. Mostmár 1080p-ben streamelek PC-ről, így nagyon könnyű volt felskálázni az amúgy 100% pixelgrafikából álló overlay-t.

- Valamikor időt szeretnénk keríteni Benyóval egy közös Full Throttle és Jazz Jackrabbit végigjátszásra.

- Korábban az év során megfordult a fejemben egy olyan sideproject, ahol a videójáték zene lenne a fókusz - úgy kell ezt elképzelni, hogy lenne egy híres zeneszerző, pl. Yuzo Koshiro és menne 1-2 olyan játék, amelyekhez ő szerezte a zenét. A szokásos gameplay és stream mellett pedig menne egyfajta kibeszélő, rövid história a jelenleg kiválasztott zeneszerzőről - lehetséges, hogy megpróbálok ebből majd egy prototípust.

- Részemről a streamelés csak egy szimpla hobbi, nem szándékozom vérkomolyan venni, de viccen kívül hatalmas élvezettel csinálom némelyik végigjátszást, mert nagyon alul van reprezentálva egy csomó retró játék.

Na és akkor jöhetnek a honorable mention-ök (note: félbehagyott, még folyamatban lévő videókat nem szeretnék se ide, se a végleges Top 5-be tenni, a tavalyi Rise of the Triad Part 1 kivétel volt, mert pont a játék évfordulóján streameltünk)

AND THE NOMINEES ARE

...

#3: Jazz Jackrabbit 2



Tipikusan ez az a stream, ami a spontán jellege ellenére lehetett volna egy kicsit jobb - ahogy hazaértem aznap este, pár percen belül már ment is live-ba. Kicsit jobban odafigyelhettem volna a hangsávokra néha, meg kevesebbet is bénázhattam volna, de ennek ellenére így is elégedett vagyok vele, bár nem olyan erős mint a tavalyi Jazz Jackrabbit TC.



Vannak azok a pillanatok amikor csak ki akar kapcsolódni az ember egy hosszú nap után. Na, a JJR2 végigjátszás remekül átadta ezt az érzést. A tavaly BenyoBoy Secret Birthday Project után amúgy is megvolt egyfajta itch egy kis Küvi-féle Jazz kontentre, amire végül csak most került sor.

#2: Resident Evil Survivor



Őszintén szólva nem tudok ebbe belekötni túlságosan, ráadásul Anyák napján történt ez a végigjátszás amikor DaN és Benyóval volt három egymást követő stream. Hogy a viharban adott erre a Famitsu 31/40-et az egy örök rejtély marad így 22 évvel az eredeti megjelenést követően is.

Ez a játék nem jó. Egy nagyon ötlettelen, bár a sorozat védjegyeitől túl messze nem álló förmedvény, ami a Sega, akkor már 2-3 éves, The House of the Dead sorozatának sikerét próbálta meglovagolni...sikertelenül. A kihívás nem létezik, az ellenfelek mellett el tudsz rohanni, hiába van """replay value""", nekem ez a végigjátszás bőven elég volt idén és remélhetőleg egy jó hosszú időig nem akarok hozzá nyúlni. Talán a rövidsége és a nagyon minimális fuckup miatt is érzem jónak ezt.

#1: The Curse of Monkey Island



Az úgynevezett kötelező évi LucasArts játék. Dodgers-szel mi specifikusan baromi jól éreztük magunkat, de valahogy a nézők részéről nem volt meg az érdeklődés/lelkesedés a játék iránt, ellenben a Monkey Island 1&2-vel. Betudom ezt potenciálisan rossz időzítésnek, még bőven nyár volt, sokan nyaralgatnak/fesztiválokra járnak akkor.

És nyugi, bármennyire is George Lucas tudok lenni, nem tervezem ezt újravenni, mert szinte perfektnek érzem a dolgot - dropped frames be damned (laptopon streameltem a játékot Discord-on keresztül Dodgers-nek)

Na de melyik az a top 5 stream, ami szerintem egyrészt a legjobban sikerült idén, másrész pedig tökéletesen összefoglalja, hogy mire lehet számítani egy Chewie stream-en?

...

Whoa, what is this sensation of DEJA VU?

#5: Clock Tower: The First Fear



A Human Entertaiment kultikus Clock Tower szériája még a Super Nintendón látta meg a napvilágot 1995 szeptemberében. Az évek során szép lassan növekvő népszerűségre tett szert, elsősorban annak köszönhetően, hogy az első (jó) horror játékok közé sorolható, amelyek a mai napig megállják a helyüket és nem érződik meg az idő foga rajtuk, másrészt pedig egyértelműen nemzetközi szinten JonTron bemutatóján keresztül jutott el a játék egy nagyobb közönséghez, Magyarországon pedig Éjjeli Vakond csinált egy három részes retrospektív sorozatot a Human Entertainment által fejlesztett részekről.

Jómagam már a gimnáziumi évek során fedeztem fel a játékot és közel a szívemhez nőtt az egyszerű, rövid, de újrajátszható természetének köszönhetően.

Az évek során egyre több Dario Argento (szvsz az olasz horror filmművészet atyja) filmet láttam, köztük a Suspiriát és a Phenomenát, amelyek elég erős inspirációs hatással voltak a fejlesztő csapatra, ezért úgy gondoltam, hogy megérdemli a játék, hogy bemutassam egy végigjátszás keretében - igen, Áprilisban, a leghorrorisztikusabb (magyar viszonylatban biztosan, ha azt nézzük, hogy akkor zajlottak le a választások) hónap során.

Vendégszereplőnek jött DaN, akinek szintén van ismerettsége a sorozattal, bár főleg a folytatással, ami Nyugaton Clock Tower névvel jött ki PS1-re, Japánban pedig Clock Tower 2-ként ismert. 



A Clock Tower: The First Fear az eredeti játék bővített verziója, ami a CT2 után jött ki 1997-ben. Ez a verzió támogatja a PS Mouse-t (az eredeti Super Nintendo verzió nem támogatta a SNES Mouse-t, pedig relatíve későn jött ki a játék a konzol életciklusában), kapott egy pár új szobát, horrorisztikus átvezetőt és a történet ki lett egészítve egy kicsit, hogy szorosabb legyen a kapcsolat a folytatással.

És persze az elkerülhetetlen, vérgagyi, már megjelenéskor elavultnak számító CG intro FMV, ami az akkori gaming társadalom egyik trendje volt. Az a vicc, hogy a PS1 verzió után jött egy csakis Japánban megjelent Windows 95 verzió is, amihez csináltak egy egyedi intro FMV-t még gagyibb CG-vel.

Ehhez a PS1 verzióhoz meglepő módon készült egy magyar rajongói fordítás is. Szvsz büszke vagyok erre a végigjátszásra, még ha nem is a legjobb befejezést értük el, de cserébe megmutattuk az egyik legrosszabbat is, illetve nagyon meglepő módon az egyik legnézetebb VOD-om lett YouTube-on.

#4: Resident Evil 4



Szerintem a Capcom által fejlesztett Resident Evil 4 című mesterművet senkinek sem kell bemutatni ezen a ponton. Az eredetileg Nintendo Gamecube-ra fejlesztett játék nem volt sokáig exkluzív, majd azóta szinte majdnem minden platformra kijött - érdekességképpen: egyedül az Xbox Classic-ra nem jelent meg a játék - 2023 márciusában pedig érkezik a remake, amit szvsz nagyon várok.

A Resident Evil 4 nélkül nagyon más lenne a játékipar. A mai napig nem készült olyan játék, ami ennyire fun és snappy gunplay-jel bír - nincs még egy ilyen játék, amiben ennyire kielégítő amikor headshot-okat osztasz az ellenfeleknek. Az eredeti megjelenést követően rengeteg cég/studió csinált TPS-eket (lásd pl. az Epic Games Gears of War szériája), mondhatni elég vegyes végeredményeket elérve, de azért világra jöttek igényes darabok is.

A Resident Evil 4 eredeti PC portja legendásan hírhedt volt: nem volt hozzá egér támogatás, korábbi verziókból a dinamikus megvilágítás is hiányzott, egyszerűen nagyon érződött a portolási munka nyersesége, ezt később a Capcom sajátkezűleg orvosolta az Ultimate HD Edition-nel.

Ez a végigjátszás még eredetileg a Lenovo Ideapad 520-omról ment, ami valamiért nem bírta perfektül, fix 60 FPS mellett futtatni a játékot, ezért sajátkezűleg néztem utána a közösség miképp szokta orvosolni a gyakori hibákat. Volt egy megoldás, amire sokan megesküdtek, de csak a fejemet vakartam tőle - a config fájlban a variable framerate-et szimplán át kell írni 0-ra, ami valóban egy érezhető performance boost-ot eredményezett, de ezzel együtt jöttek mindenféle "érdekességek": "jankgránát", ami a végigjátszás egyik visszatérő kulcsszava lett, a falusiak nyakából kirobbanó Las Plagas parazita sokszor nem tűnt el az ellenfelek likvidálása után, vagy szimplán bebugolt és még a hullák is képesek voltak sebezni a játékost, a végefelé az egyik átvezető folyamatosan loop-olt, de alkalmanként még a játék képes volt teljesen összeomlani.

Lényegében sikerült eltörni a játék logikáját több helyen és ezért is érdemli meg, hogy rajta legyen az idei listán.



Valamikor szeretnék ebből egy revizitet, akár modokkal, akár New Game Plus keretében, de nem ellenzem a Professional Mode-ot sem.

Part 1 VOD
Part 2 VOD
Part 3 VOD
Final Part VOD

#3: Clock Tower 2 / Clock Tower PSX



Majdnem két hónapos hiátusz után az első stream a jelenlegi PC-mről! Úgy voltam vele, hogy olyan játékra kell esnie a választásnak, amit szerintem sokan megnéznének és a korábbi CT1 stream/VOD sikerét és pozitiív visszajelzését követően a folytatásra került a sor, ami immáron 3D grafikával bírt.

Persze, hogy valami katasztrófálisnak történnie kellett, ugyanis sikerült annyira megakadnom egy ponton a stream során, hogy inkább lelőttem az egészet és egy pár nappal később megtörtént a redemption run, nagyon minimális mennyiségű hibázással, de itt a hangsúly azon volt, hogy igen, mostmár sikerülni fog a végigjátszás, nem lesz több beégés a nézők előtt.

Szeretem a Clock Tower 2-t, de érezhető rajta az a zs-kategóriás, már majdnemhogy direct-to-tv érzés, de ennek ellenére érthető a kult státusza. Bár közel sem olyan erős mint az első játék, viszont cserében jobban "mémelhető", őszintén szólva én sose értettem, hogy ez a játék hogy került fel megannyi "Top 10 legfélelmetesebb horrorjáték" listára a 2000-es évek elején. A játék mentségére legyen, hogy 1) 1996-1997-ben más volt az ingerküszöbe az embernek a horrorisztikus tartalomra, illetve 2) a mai napig ez az egyetlen Clock Tower játék, amiben az ikonikus Scissorman a főgonosz és egyáltalán kijutott Japánból.

Érdekességképpen, a Human Entertainment alkalmazottjai fel akarták venni a harcot a szintén 1996-ban debütáló Resident Evil-lel, amire, legyünk őszinték, sose volt meg az esély.

Vannak a CT2-nek erősségei is: a szinkronmunka meglehetősen normális a korához képest (elvileg egyetlen 3-4 órás session alatt vettek fel minden munkát), a játék pedig rövid, két kampánnyal és 10 különböző befejezéssel van megspékelve. A játék bizonyos pontjain eléggé lehet variálni, ami nagy befolyással van nem csak az adott karakterre (Helen vagy Jennifer elsősorban, de később a support karakterek is variálódhatnak), hanem a végjátékra is.

Nem is volt kérdéses, hogy DaN lesz a vendégszereplő, mindkét alkalom során is. Valamikor illene bemutatni a játék másik kampányát, de azt esélyesen már lehet szólóban fogom megvalósítani.



A Clock Tower saga még nem ért véget - see you next year!

#2: Resident Evil on the... GameBoy Color?



Egy kis backstory: vannak olyan legendák miszerint több hétre, de olyan hangok is felbukkanak a mélyből, hogy több hónapra tűntem el, de az az igazság, hogy a Resident Evil 1 anniversary stream után kellett nekem egyfajta social media és Internet detoxikáció. Az előző munkahelyemen a szokásos évvégi zárás volt, plusz jöttek auditorok, ezért nagyobb volt a feszültség mint általában.

Sőt, nem is gondolnátok, de az előző főnökömről nem éppen vagyok a legjobb véleménnyel. Sokszor rajtam vezette le a frusztrációját, hogy egy nagyon toxikus kollégával nem tudtak mit csinálni, hiába parancsoltak rá, hiába kapott fegyelmit. A drága főnököm többször hangoztatta, hogy nem dolgozok elég jó, szerinte napközben csak Internetezgetek - a VPN olyan szinten lelassította a nethasználatot, hogy néha csak egyszerű Google keresés is egy harminc másodperces folyamat volt.

Emellett jött még az a bombshell az egyik general staff meeting során, hogy ne is számítsunk fizetésemelésre. Ekkor tört el bennem valami és lángolt be a vágy, a cél, hogy keressek valami új és jobban fizető munkahelyet, ami, mint már leszpojlereztem a cikk elején, hálistennek meg is valósult.

Márciusban már úgy éreztem, hogy nagyon fáradt voltam sok minden miatt: munka, közelgő választások, általános morál az országban, volt 1-2 ember, akivel az akkori viszonyom nem volt a legfényesebb, illetve egyre többet hallottam vissza, hogy REDACTED (nem fogom kiírni a nevét, ne is reménykedjetek) egyre jobban shittalkol engem pár Vulkáncápa tagnak és attól a ponttól határoztam el, hogy egy olyan dolgot lépek meg, ami egyáltalán nem rám vall: a ghostingolásról beszélek. Kezelni akartam a nihilemet, ami korábban is már konfliktust okozott és egyáltalán nem vagyok rá büszke, ezért is léptem egy ilyen drasztikusat.

Ez a Resident Evil stream a személyes kedvencem. Nemcsak a kedvenc játékomat mutattam be nektek sokadjára, amitől már esélyesen a falra lehet mászni, de szeretek modokkal szórakozni - a RE1-et eredetileg meg akarták valósítani GameBoy Color-ra is, ami nagyjából 90%-osan elkészült, de sose látta meg a napvilágot, csak később a 21. században az Interneten. Ez a mod pedig az alapjátékot rekreálja 8-bites grafikával, hangeffektekkel, RETRÓ ÁTVEZETŐKKEL és saját szörny modellekkel - szvsz egy nagyon profi cuccról van szó. Ja és eddig nem volt Chris playthrough, szóval már ezért is egyedi!

Ezért nemcsak egyfajta új fejezetként, hanem egy új kezdetként tekintek erre a stream-re. 

Egyrészt, a lelkiállapotom ekkor már sokkal jobban volt, ez szerintem meg is érződik a hangomon több helyen is - többen is meg tudjátok erősíteni, hogy sokkal tisztább a személyiségem. Másrészt pedig innentől kezdve próbáltam komolyabban venni ezeket a projektet - saját thumbnail-ek, a kelő figyelem a hangkeverésre, illetve a törekvés a minimális hibázásokra.

Lehet hülyén fog ez hangzani, de igazából innentől kezdve tekintek a stream-jeimre úgy, hogy "te, ez nem is olyan trash". Nyilván túl van dramatizálva, de érdemes összehasonlítani az idei post-RE1GBC streameket a tavalyiakkal. Klasszikus esete annak, hogy minőség > mennyiség.

És zárásként egy érdekesség: a képen eredetileg Logan Paul van, akinek a fejére rátettem az enyémet. Azt kell tudni róla, hogy 2017 végén volt egy balhéja, amikor Aokigaharában vett fel egy Vlog-ot, majd később Tokyo utcáin csinált magából hülyét turistaként.

És végül az idei év legjobbja, igazából általatok megszavazva, de így az emlékezetességét illetően nem más mint a...

#1: This is how you don't play Alone in the Dark 2: Christmas Edition (aka Karácsonyi Lidércnyomás feat Dodgers)



Emlékszem, hogy még a stream előtt Dodgers-nek paráztam, hogy "baszki, mi van ha ez nagyon rosszul fog elsülni?".

De tudjátok mi a durva? Hogy csak random felhoztam az év elején, hogy meg kéne valósítani úgy, hogy élőben vesszük fel, semmi Discord meg ilyenek és Dodgers volt annyira legenda, hogy lazán bevállalta! Felfogtuk ezt az estét egyfajta karácsonyi alapozónak, így elkerülhetetlen volt valami kísérő is mellé: a választás a Jagdstolt-ra esett, 0.7 literes kiszerelésben, szvsz van bőven olyan jó a Jagermeister.

Az Alone in the Dark 2 nem számít ismeretlennek itthoni körökben. Megint csak fel kell hoznom Éjjeli Vakondot, aki a testvérével egy összevágott montázsban demonstrálták, hogy...milyen bizarr ez a játék az elődhöz képest. Örök vita marad, hogy ez a széria hol csúszott meg legkorábban, de szerintem bátran lehet állítani, hogy itt.

Mégcsak rossz játéknak se nevezném, mert a maga elborult módján nagyon, de NAGYON szórakoztató tud lenni (ezt számtalanszor megemlítem a videó során), annak ellenére, hogy sokszor amúgy kurva frusztráló a konstans harc és röhejesnél röhejesebb halálesetek miatt - megjegyezném, hogy tényleg nincs automata célzás ebben, arra még várni kellett a Resident Evil 1-ig.



Bár végigvinni sajnos nem sikerült a játék, ami egy kicsit ellene megy az általam felállított standardeknek, így hibázás is volt bőven, de az esetek nagyrészében guide nélkül játszottam, amit a Dodgers meg tud erősíteni. Persze a chat is nagyon sokat segített, főleg amikor az alkohol által okozott toxikáció nálam már elérte a kritikus szintet - hálistennek csak egy erős fejfájással keltem fel a következő reggel, de az az igazság, hogy idén eléggé elszoktam az alkoholtól és szeretném ehhez tartani magamat amennyire csak lehet és kizárólag speciális eseményekre korlátozni.

De őszintén? Számít ez valamit?

Nem, egyáltalán nem. Rég szórakoztam ilyet jót bármilyen játékkal, a chat konkrétan PÖRGÖTT, már elég hamar elhatároztátok jó páran, hogy ez idei év legjobb Vulkáncápa streamje és egyfajta tökéletes lezárása 2022-nek.

Az a durva, hogy egész normálisan indult a végigjátszás, volt részünkről egy őszinte próbálkozás, hogy eljussunk a végére, de annyira fejbevágott az alkohol, hogy a végén már Chainsaw Man waifu diszkurzus uralkodott el a stream-en és talán egy kicsit többet beszéltem bizonyos dolgokról, amelyekről nem kellett volna.

Mi sem bizonyítja jobban a stream sikerességét, hogy meglepően nagyon sok klip készült az estéről. Nem fogom mindegyiket berakni, egyrészt megtalálhatóak a Twitch oldalamon, másrészt pedig szeretném megkérni azokat, akik klippeltek is: dobjátok fel ide őket, nem akarom elhoardolni a munkátokat.



Ez volt az a pont, ahol k e g y e t l e n ü l eltörtünk a röhögéstől, mert nem gondoltuk komolyan, hogy Ricz tényleg fel fog hívni minket stream közben.

Ez a stream, illetve a videó során lévő közösségi interakció az, ami miatt annyira megszerettem a Vulkáncápát már 2020-ban is és jó volt újra ezt a szenvedélyt látni és megtapasztalni.

Srácok, lehet voltak akadályok az év során és pár dolog nem úgy alakult mint vártuk, de óriási butaság lenne hagyni ezt a társaságot csak úgy elveszni. Mégis hány Discord szervernek/közösségnek van ennyire saját és baszó dizájnnal rendelkező weboldala? Megmerem kockáztatni, hogy literálisan egynek se - rajtunk kívül.

Chewie voltam, találkozunk jövőre is!