2020 őszén, a legendás multiverzumi elektronikus hektikus trió, az Omszki Trinity - név szerint D.a.N, BenyoBoy és Benfact - meglépte első multikongresszusi találkozóját - najó, álljunk csak meg, ez nem egy akkurátus cikk. De fellelhetőek lesznek belőle elemek azért. 
Tavaly októberben megejtettük hogy végre összefussunk hárman egy hétvégét eltölteni random helyeken, ami azért is volt egy nagy dolog számunkra, mert D.a.N külföldön él és emiatt egy ilyesmi kiruccra ritkán adódik lehetőség. Nos, a folytatás ideje eljött és emiatt úgy döntöttünk, hogy ezt a hétvégét még a korlátozások előtt űber mód kimaximalizáljuk, amennyire csak lehet. 

Omszki Weekend: Begin Again!

A pénteki napon estefele elnéztünk Budapesten a flippermúzeum nevű, továbbra is igencsak fantasztikus hangulatú helyre, ahol többszáz flippergép illetve régi játéktermi játék próbálható ki, egy eléggé baráti jegyár ellenében. Aki nem tette, az látogasson el ide, mert az egyik legjobb dolog ami a városban van. 

Szombaton délelőtt megejtettük végre a tervezett találkozót a legendás trió tagjaival a legendás tó területén. Hogy miért jöttünk ide ki, és mire fel ez az Omszki-zás... Majd a nemsokára beinduló Vulkáncápa Wiki modulon megtalálható lesz róla egy részletes tényfeltáró leírás, ugyanis az Omszki Tó a kis körünkben egy olyan egyedülálló mémként él, amelyet iszonyatosan nehéz röviden körül írni kontextusügyileg... Szóval maradjon ennek a megmagyarázása későbbre.

Kifejezetten kellemes idő volt szerencsére a hétvége folyamán, az Omszki Tó pedig kifejezetten szép helynek mutatkozott be, ami legalább létezik a Balatonnal ellentétben. Menetközben kiugrottunk a Budakalászi Auchan-ba is teljesen random, ahol egyből találtam bizony loot-olni valót...

Sunset Overdrive 


Az Insomniac Games neve valószínűleg ismerősen cseng a konzolos játékosoknak, ugyanis megannyi Ratchet & Clank játékkal áldotta meg a PlayStation rajongókat, illetve az FPS fanokat a Resistance szériával. Azonban 2014-ben egy egyszeri kitérőt tett a csapat, és a függetlenségük alatt készítettek a Microsoftnak egy akkor Xbox One exkluzív játékot, a Sunset Overdrive-ot. Ha röviden összekéne foglalni a játékot: Tony Hawk meets Jet Set Radio feat. Dead Rising. Ez a játék a nagybetűs FUN. Nem kell azon aggódni hogy milyen történet lesz, milyen idióta mechanika akar minket szabotálni, hanem szó szerint az élményről szól, amit 100%-osan megad a játék. Pár éve már Steam-en is elérhető a játék, szóval erősen ajánlani tudom a beszerzését mindenkinek, aki szereti az olyan játékokat, amik a színtiszta szeretetteljes játékélményről szól.

1990ft volt.

Alpha Protocol


Csodálkozva néztem a tech osztályt bejárván a lemezes részen hogy megbújt jópár (értelemszerűen) bontatlan Xbox 360 játék is, köztük az Obsidian Entertainment egyik alulértékeltnek mondott játékával. Nem sokat tudok róla, viszont mivel bitang jó ár érték aránnyal bírt, egy jövőbeli kipróbálásra már megérte. Lopakodós RPG, rossz nem lehet.

999ft volt.

Ezután mentünk egy kört a tó körül, és a legvégén Dan-t megajándékoztuk pár jósággal, valamint ő is adott nekünk egy két dolgot, na de amit ő szánt nekem ajándéknak, arra aztán sehol nem voltam felkészülve. Utazzunk elhagyatott vizekre.

Knife Party: Abandon Ship LP vinyl



Nos. Hol is kezdjem. Aki egy picit is ismer engem, az tudja hogy Rob Swire ausztrál zenei producer két nagyobb életművét, a Pendulum-ot illetve a Knife Party-t iszonyatosan a szívemen hordozom, gyakorlatilag egy külön helyet képviselnek ott mint megítélés és értékelés szempontjából. Nem akarok belemenni túlzott fanboy-kodásba, de egészen egyszerűen... Imádom a zenéket amiket kitol, bármelyik aliasról is legyen szó. Pár éve fejembe vettem hogy elkezdek vinyl lemezeket gyűjteni, aztán időről időre sikerült elég sok Pendulum lemezt is begyűjteni, ám azonban mindig volt egy hiányzó láncszem nálam. Ugyan a Pendulum-ból mostmár mind a négy eddig kiadott nagylemez megvan már, de a Knife Party alatt megjelent Abandon Ship-et sokáig hanyagoltam hogy megvegyem, majd mire odajutottam hogy megvegyem, rocket jumpoltak az árak a nagy büdös francba. Az eredetileg 25 euro-kért osztogatott lemez ma már több száz euro-kért cserél gazdát Discogs-on, valószínűleg azért ment fel az ára mert az emberek rájöttek hogy nincs ezen kívül más Knife Party vinyl lemez, szóval a scalperek felvásárolták a maradékot, és amik a piacon maradtak azok csillagászati értékeken mozognak. Nos, D.a.N egy csillagászati árú lemezzel ajándékozott meg engem, ami... Hát... Szótlan vagyok továbbra is vele kapcsolatosan. Soha nem fogom tudni hasonlóan ütős cuccal meghálálni, úgyhogy inkább azt mondom hogy hallgassátok meg a lemezt ti is, mert egy iszonyú jó elektronikus vibe-olós lemezről van szó.

A napot folytattuk egy laza burger evéssel, majd bezúztunk a két csodálatos személygépjárműveinkkel a belvárosba, azon belül is a Gozsdu parkolóhoz. A cél pedig a Deep és Wave hanglemezboltok meglátogatása volt, előbbire volt szűk 20 percünk, de találtam ott is valamit, amit amúgy már kinéztem megvételre.

Dillinja - Hard Noize (Break Remix) 12" vinyl



Dillinját a drum and bass zenék iránt érdeklődőknek nem kell bemutatni, egy igazi úttörő banger gyáros úriemberről beszélünk, aki az utóbbi 10-15 évben sajnos visszaesett már producerkedés terén, igencsak kevés új tartalmat kiadva. 2017-ben a legendás Hard Noize című klasszikusból a Bristol-i producer Break fel lett kérve egy remixelésre, amely laza 3 évet váratott arra hogy kiadásra kerüljön, és sok évet követően az első új megjelenés volt a Valve Recordings-nál. A szám pedig... Hát maradjunk annyiban hogy baszó. Nagyon. Tessék, jó hangszórók kifejezetten ajánlatosak!

4200 ft volt.

Innen elindultunk a XVIII. kerület csodálatos világába hogy egyrészt lerakjuk Benyo cuccait, másrészt hogy meglátogassunk egy Omszki Tóval egy ligában játszó mémstátusszal bíró helyen, mégpedig a Lőrinc Centerben. Úgy vagyok vele hogy... Maradjunk annyiban hogy kifejezetten mély depresszióba estünk a helyet megtekintve. A nyomasztó üresség. Az ordító, de csendtől és az ürességtől kongó folyosók, amik fogadtak a helyen... Egy hosszú, ám fájdalmas fél órára teljes mértékben összetörte mindannyiunk mentális állapotát, a Lőrinc Center. Szeretnék adni nektek egy nagyon jó tanácsot: SEMMIKÉPP ne menjetek a Lőrinc Center-be. Soha. Ne. Nem éri meg. 

Miután túléltük a Lőrinc Center okozta lelki megnyomorítást, lechill-eltünk Benyo-nál, majd később onnan átmentünk Küvihez, ahol Benyo-val egy kis megpihenést követően felkészültünk az esti programra, ugyanis mi ketten jegyet váltottunk még bő másfél hónappal korábban egy koncertre...

Apashe: RENAISSANCE LIVE TOUR - Akvárium


Apashe. Egy belga, kanadában élő producer, aki meglehetősen kedveli a klasszikus zenét, és... Az őrült elektronikus zenét. Valamint ezekből saját muzsikákat készíteni. Az úriember többmillió rajongót állított be már maga mögé, egy sajátos brandet kiépítve, egy fura posztmodern klasszikus zenei vonulatot megalkotva. A 2020-ban megjelent Renaissance lemezével nagyot robbantó producer megérdemelten kapja a hype-ot, jelenleg eléggé egyedülálló amit a stílusán belül ő képvisel az orkesztrális elemeket vad trap-basshous és dubstep- halftime ütemekkel vegyítő nótáival elnyerte a tetszésemet, de úgy kifejezett rajongást nem váltott ki belőlem... Egészen addig, amíg be nem jelentették a hétévégn lezavart koncertet, ahol úgy volt beharangozva a show hogy Apashe külön keverőpultokkal és moduláris szintetizátorokkal felszerelkezve lép fel, mindezt szinkronba hangolva egy egészen parádés, egy másodpercig se önismétlő visual-al. Volt elő fellépő is, az angol Badklaat, aki eléggé tipikus modern day dubstep-et játszott, pont eleget, mert 55 perc más kicsit sok volt a szinte 100%-ban ugyanolyan riddim zenékből. Egynek elment, de önmagában nem mennék el ilyesmire... Ellentétben Apashe-val. Ezután a show után Apashe belopta magát a szívembe, konkrétan ahogyan bevolt harangozva a koncert, meglehetősen hitelesen bemutatta a Renaissance lemezének a modanivalóját, exkluzív mixeléssel és látványos vizuálokkal. Nem egy könnyű mindennapi darab a lemez, de aki szereti a trap-dubstep cuccokat és nem fél a klasszikus zenétől, annak érdemes egy próbát tennie vele. Ott volt még az is, hogy iszonyatosan jól és gyorsan váltogatta a stílusokat, egyik pillanatban egy kiszámíthatónak tűnő trap zene készül felépülni, majd átvált french house-ba az egész, ráadásul az egész set alatt annak ellenére hogy sok stílus keveredett, minden koherens volt. Úgyhogy Apashe: Renaissance Live Tour koncert - 10/10, would violin again.



A bolhapiac

A szokásos, havi bolhapiacot egy ÓRIÁSI 23 fős raid támadta be a vulkáncápa jóvoltából, ezúttal sem távoztam onnan üres kézzel, habár visszafogott költekezéssel igyekeztem a pénztárcámat menteni. (A képen az összloot látható.)


VIGYÁZAT: most kifejezetten sok indokolatlan vulgáris kifejezés fog következni, teljesen szándékos utálattal fűszerezve, úgyhogy aki nem szereti az összefüggéstelen, értelmetlen káromkodó szövegeket sok szóismétléssel telepakolva, az tekerjen tovább a következő loot leíráshoz, baszdmeg.

Rakás szar, hasznavehetetlen, kurvára kibaszottul semmit nem érő, fos szar szerencsétlen, gennedző putri HDMI2AV konverter (FOS)

Felvetődhet a kérdés hogy... Nem elírtam? Nem AV2HDMI-re gondoltál? Nos, nem. Ugyanis Zack-nél nem egyszer láthattam hogy HDMI jellel rendelkező eszközöket csatlakoztatott a widescreen CRT TV-jéhez, ami egy számomra tetszetős ötlet volt, szóval kapva az alkalmon, lecsaptam egyre a bolhapiacon. Nagy kár hogy nem annak a fejét csapták le egy szaros karddal aki legyártotta és  quality control-t végezte ezen a szaron, baszdmeg. Ez a rettenetes fos egyetlen telibebaszott megbaszott telibevert dologra kellett volna geci: Szanaszét kúrt, csövesek által telihugyozott és szétszart Blaha aluljárós 700ft-os gyros pitába vert HDMI videó (kibaszott) jelet szerettem volna átalakítani a fasszopó CRT-re RCA (telispriccelt) csatlakozókká. Hogy mi a román telibevert seggszájú penészes pinalencséért akartam ezt csinálni, én azt már kurvára nem tudom baszdmeg, de hogy ez a fos semennyire sem működik, az szentséges kurvaisten. Mocskosul kurvára kérlek titeket hogy amint lehet hajítsátok el a megbaszott rákba ezt a rakás szerencsétlen geciputtonyt ahogyan meglátjátok literálisan bárhol, gyújtsátok fel a webshopot ha valahol árulják, okozzatok kékhalált az aliexpress szervereinek, mert még a konnektorba rejszolással is jobban fogtok járni, mint hogy ezzel a szarral bármiféle dolgot csinálhassatok. Literálisan megérdemeltem ezt büntetésként. Baszdmeg. És inkább egy triggered Wojak mémet tettem be a helyére, ami engem jobban leír, hogy hogyan érzet eziránt a szar iránt.

-69420/10 - "Anyád." 

Túl sokat fizettem érte a 2100ft-al, ezt a pénzt konkrétan kikellett volna basznom az ablakon. Oké, káromkodás befejezve. 

Formula 1 '97

Twitteren már írtam bejegyzést erről a kapásról, de aki nem tudná: a #1 videójáték számomra a Blur című arcade autóversenyzősjáték amelyet a Liverpool-i illetőségű Bizarre Creations nevű csapat készített, akiknek csúnya vége lett 2011 végén miután az Activision bezárta őket. 1996-ban elkészítették az első versenyautós játékukat, amely a Sony számára lett gyártva elsősorban, a hozzám került játék pedig a folytatása, amely nemes egyszerűséggel egy '97 utótaggal gazdagodott (mert... az első játék neve szimplán, Formula 1 volt, nagyon definitív módon). Hogy milyen lesz, azt nem tudom, de lehet majd tolok róla egy stream-et, nagyon hajt a kíváncsiság hogy a kedvenc játékomat fejlesztő csapat régebben milyen játékot tett le az asztalra. Amúgy, korlenyomatnak se utolsó, mert valahogy a retro F1 mindig jobban érdekelt mint a mostani, agyonhype-olt száguldó cirkusz. 

1700 ft volt

Ezek mellé becsúszott egy Pocket Coffe is egy random olcsóárustól 1300ft-ért, ami számomra nagyon meglepő volt, hogy sokan nem szeretik, pedig olyan véleménnyel vagyok erről a csokiról hogy: Pocket Coffe > Literálisan bármi más ezen a világon. A piacon Dvarknak illetve Dan-nek odaadtam jópár játékomat, majd innen a ganggel átnyergeltünk a belvárosba, meghozva egy olyan döntést amelyet nem kellett volna. Ugyanis arra gondoltam hogy mi lenne ha elkerülnénk azt hogy parkolót keressünk az utcákon, és menjünk el az Allee bevásárlóközpont mélygarázsába, mi baj lehet, biztosan egy jól átgondolt, normálisan felépített, felhasználó és autóbarát parkolóházat húztak fel, hamár alig 10 éve létezik a hely, szóval biztosan nem lesz probléma.

Ide pedig placeholderként beteszek egy fasza képet amit random a városban lőttem, mert miért ne.


Allee tortúra

Nos, de. Volt. A kajáldához ahova mentünk, oda közel volt, nem ezzel volt a gond. Az első probléma ott kezdődött, hogy amikor megkérkeztem a saját kocsimmal (és azokkal akik befértek mellém), egyszerűen azt vettem észre, hogy nagyon... Fura a parkolóhelyek jelzése, színezése, és felállása. Ez akkor teljesedett ki, amikor felhívtam Dan-éket hogy parkoljanak le mellém, de ők negyed óra körözést követően nem találtak meg engem. Egészen egyszerűen, nem. Olyan szinten szarul van felépítve ez a rakás szerencsétlen parkolómélygarázs, hogy az egyszerűen vérlázító, mi Dannel már megjártunk pár parkolóházat és mélygarazsat, de ez messze a legrosszabb volt, kizárt hogy csak nekünk volt vele gondunk. Amikor meg kajálással végezve vissza kellett menni, oh boy, az még rosszabb volt. Konkrétan szerintem elment fél óra hogy visszataláljunk illetve bevárjuk a többieket akik kivették a másik kocsiból a holmijaikat, mert olyan szinten egy útvesztő volt a hely, hogy tényleg, valószínűleg amíg élek, én még egyszer nem megyek oda. Soha. Vesszen az Allee.

Konklúzió

Olyan szinten kivoltam merülve a nap végén már, a szinte meg nem történt alvás, a koncert, a többtízezres lépésszámok a napok alatt, valamint a Budapesti forgalom majdnem ájulásig vitte fel az ingeremet... De, azt mondom hogy ez a hétvége nagyon kellett. Nagyon köszönöm mindenkinek az élményt, illetve az ajándékot DaN-nek, valamint grátiszként Zack-től a szenvedésemért megkaptam a beépíthető AVermedia rögzítőkártyát, amely valószínűleg egy stream-en le is lesz majd tesztelve. Nagyon örülök hogy így az ősz közepén sikerült egy ennyire király hétvégét összehozni a Vulkáncápásokkal, még több ilyet, ennyit tudok mondani.