Habár a májusi piaci túra volt az első alkalom, hogy csatlakoztam a bolhapiac crewhoz, annyira nem bántam meg az élményt, hogy az e havi alkalomra is el szerettem volna jönni, sőt, a továbbiakban is szeretnék részt venni az élményben, mert hiába ez volt a második alkalom, az időjárás sokkalta jobban kedvezett a piacozóknak, és a tetejébe ez még meg volt koronázva egy szúnyogszigeti ebéddel az én-Chewie-Benfact-Zack-Mirrir ötösfogat számára. Ennél jobb lezárása a napnak szerintem nem nagyon lehetett volna, hiszen nem csak az elkészült ennivaló és a kiszolgálás okozott nagyon kellemes csalódást, de maga a környék is, hiszen nagyon emlékeztet a Tass közelében található, folyóparti üdülő övezethez. Azzal az eltéréssel, hogy itt sokkal pezsgőbb az élet, több szórakozási lehetőség van, és valahogy megvan annak a bája, hogy hiába volt a hely a fővárosban, mégis mintha egy alföldi-nyári-vidéki nyaraló övezetbe tévedt volna az ember, ami telitalálat volt a számomra - nem vagyok Nature's Man, de ezt a tájösszességet egyszerűen imádom. Főleg úgy, hogy az ebéd utáni sétatúra során több mindent lehetett szemre vételezni a környékből, és még inkább leesett a tantusz: marha jó volt a hely, viszont ezzel a társasággal még inkább jó volt, és a legapróbb mértékben sem lőtt mellé Chewie azzal, hogy ezt a helyet ajánlotta fel post-piac helyszínnek.


Nyilván használt játékokat se megenni, se ebéd utáni séta alatt megnézni se lehet, ellenben nekem is termett loot-babér ez alkalommal is: nem kimondottan volt benne AHA, EZ KELL nekem pillanat (amit egyébként egy Armored Core, egy Ring of Red, vagy egy Victorious Boxers azonnal kiváltott volna), ellenben a változó mértékű nosztalgia ülepedett a választásokra, rögtön a legelején.


- Driver: ezt Benfact streamelte mostanában, ugyanakkor a legfőbb vásárlási hajtóerőt az a nosztalgia képezte, amikor 10 évesen egyik haverral délutánokat vertünk el azzal, hogy a replay módban összehozzuk a leglátványosabb, leginkább húbazzeg szintű üldözéseket, és ez persze nem sokat reflektál a tényleges küldetésekre, de egye fene, 21 év után csak jól esik újra a kezeimben tartani ezt a juegót.


- Robot Warlords: ...ellenben ezzel a játékkal, amivel a mai első találkozást egy "mi a franc ez" gondolat nyitotta meg, és ez az érzés akkor sem szállt tova, amikor lepengettem érte az egy rugót. Bizonyos szinten amolyan vigaszdíj volt annak vonatkozásában, hogy én vagy egy Armored Coret akartam venni, vagy egy Ring of Redet, és mit ad isten ez egy SRPG játék is, tehát valszeg ez inkább egy Front Mission klón akarna lenni. Nem mintha ez akadályoztató tényező lenne, sőt, kimondottan kedvelem az FM-t, viszont az lányos zavart keltő faktoid, hogy ezt nálunk a Midas adta ki (aham #1), Japánban Velvet File-nak hívják a játékot (aham #2), illetve egy Dazz nevű cég készítette, amiről sose hallottam még (aham #3). Szóval valszeg kínai másolat figurát kaptam a Kinder Tojás figura helyett, de ezer forintért rosszabbra is költöttem már. (Nevesítve a The Getaway c. abortuszmaradványt, amiből *két* példányt vettem, mert az első túl karcos volt. McNamera can McGoaway)


- World's Scariest Police Chases: ez már mindjárt a Driverrel rokonabb cucc, hiszen habár ezzel sose játszottam még, a 2001 júniusi 576 Konzolból emlékszem erre a játékra, és ha jól rémlik Slowbeef is streamelte egy pár éve, úgyhogy a répa ott lógott az orrom előtt, én pedig rákaptam. Feltételezem nem egy Driver-szintű masterclass, de nyilván nem ezt várom el a cucctól, sőt.


- Fade to Black: ha már használtam a masterclass szót, akkor ettől se ezt várom el, mert igazából egy benyomás kettős alapján vettem meg a kisebb púp okozására kiválóan alkalmas kézikönyvvel bíró játékot: az egyik Caddicarius videóben láttam belőle egy apró részletet, amiben a főszereplő a célzás közbeni menés folyamatát egy egy "beszartam, és ki akar csurogni" method acting keretében valósítja, ellenben mégis csak van a játékban egy ambíciózus misztikum, ami miatt végül nem volt szívem ott hagyni a standon. Hogy mennyire lett jó vagy rossz a megérzésem, arról valamikor folyt köv valamikor.


- Dragon Quest XI S: Echoes of an Elusive Age: ha már ambíció, ennek a játéknak se kell a szomszédért mennie érte, hiszen a Dragon Quest az egyik olyan játék sorozat, mi több, intézmény, amit a legnormiebb Japán ember ismer generációk óta - effektíve ennek köszönhető a mai értelemben vett JRPG megszületése, anyagi sikerét a hazai gazdaság stabilitásának megőrzése miatti hétvégi megjelenések is tanúsítják, a gyógyító spell a gyógyítás szinonimájává vált a japáni nyelvben, és ez a tizenegyedik rész volt az első igazi, konzolos fő rész a VIII óta, tehát elég nagy dealről van szó. Dealjénél már csak ízlésfüggősége nagyobb, mert az általános JRPG tapétán olyan, mint a Pokémon a szörnynevelős szőnyegen - marhára basic a nagy egészét nézve, az egyszeri ember pedig vagy meg tudja ragadni azt az egyszerűséget és az azt övező körítést, vagy lepattan róla. Sőt, az egyes részek közt is hatalmas eltérések lehetnek a vonzerőt tekintve: nem játszottam végig/próbáltam ki az összes részt, de például nekem marhára bejött a III, a IV és a VIII is kimondottan jók, ellenben a fan favorit V, és a zabigyereknek kezelt VI halálra untatott, szóval akárcsak a Final Fantasy esetében, itt sincsenek abszolútok a "bejönne-é a részek többsége" kérdést illetően. Ennek a demója viszont tetszett, és ez számít tartalmilag a definitív verziónak is, úgyhogy ha már ott volt a standon, miért ne legyen meg nekem a teljes verza? Streamelni mondjuk nem hiszem hogy fogom, mert... nem jó stream material, na. Esetleg a III, aminek a készül a harmadik remakeje, de yeah, felejtős az ügy amúgy.


- The Saboteur: ez viszont szerintem nem lesz felejtős, mert már jóval a megjelenés előtt kipécéztem magamnak a cuccot, azonban a körülmények valahogy soha az életben nem jöttek össze a birtokláshoz. Hát most igen, amivel kapcsolatban azért is yey, mert mindig is egy 3D-s Commandosnak jött le a játék - mármint olyannak, ami az amúgy nem rossz Commandos Strike Force helyett jobb kivitelezése lenne a 3D-be ültetés folyamatának. Eminnen-amonnan hallottam, hogy idővel monotonná válik, de 4000Ft-ért nem hiszem, hogy megbánós élmény lesz.


- Space Invaders - Invasion Day: avagy kezdem érezni a szem összehúzó jelenséget, akárhányszor azt hallom egy cucc kapcsán, hogy "Dodgers-core", mert annak rendszerint félig kiabálva-morgolódós stream szokott lenni a vége. Pedig tökéletesen naivan emeltem ki a standból, mert hiába gyaníthatóan low-budget cuccról van szó, valahogy a Taitónak volt egy gyengéden próbálkozós korszaka a PS2 érában, ami miatt csak érdekelne a cucc. Nem tudom mikor lesz ez streamelve, de legalább az alap meg van hozzá, ugyanis...


- Elgato Game Capture HD: Benfact el akarta adni a PS2-ről komponens kábelen keresztüli streamelésre alkalmas Elgatóját, én pedig kapva kaptam az alkalmon, mert hiába volt eddig egy SCART->HDMI átalakítóm, az igazi RGB SCART-ot persze nem ismert, az NTSC jeltől rigolyái vannak, és természetesen a PS2 játékoknak se volt méltó, táncra alkalmas partnere. A fényerő beállítással egy kicsit szöszölni kellett, de egyrészt ez a művelet az Avermedia Live Gamer Minije kapcsán is kierőszakolt művelet volt, másrészt egy percig magamnak tettem keresztbe az által, hogy elfelejtettem a PS2-n beállítani a komponens jel korrekt fogadását. Na de mindegy, ez kipipálva, Kedden pedig azzal a játékkal lesz felavatva Chewieval, amelyik a Retsupurae kultúra szerves részét képezi, és amelyet remélhetőleg jól fogok tudni prezentálni.


DEAD TO RIGHTS (lesz értelme ennek Kedden, akármilyen non-sequitor is)