Nem tagadom, annyi WTF-tier leleményről adtak tanúbizonyságot sokan az ezt megelőző bolhapiac vizitek során, hogy jó idő után én is kedvet kaptam ahhoz, hogy legalább egyszer részt vegyek egy ilyen túrán - egyrészt, hogy ilyet is lásson már az ember, másrészt meg elég régóta volt a tavaly nyári Benyósimogató event ahhoz, hogy tényleg hiányozzon már a személyes összejövetel élménye. Úgyhogy két legyet egy csapásra alapon meg is volt a társas event és a shopping egyaránt, aminek az ára egy át nem aludt éjszaka utáni felutazás volt, de ahogy egy bölcs ember tartotta valamikor: YOLO. Azt most előirányzom, hogy a java részéről most nem tudom visszaidézni, hogy mennyi volt, na de akkor szépen sorjában, hogy mit miért hoztam magammal:
Burnout 3 - Takedown:
Már nekifutásból egy pillanat hevében szülte vétel volt, mert nem olyan régen már kipróbáltam a PSP-re kiadott két epizódot, de azok valahogy nem ragadták meg a figyelmem. Még annyit se tudok mondani, hogy lett volna olyasmi tényező, ami miatt azok a játékok nem az én kertemben landoltak úgymond, egyszerűen nem volt meg köztünk a kémia. A Burnout 3-ra viszont nagyon sokan a hatodik játékgeneráció egyik klasszikusaként hivatkoznak, egyenesen addig eljutva a kifejtésben, hogy a szintén abban a generációban kiadott Outrun 2/2006 kettőssel egy lapon említik. Ez viszont egy *elég* figyelemfelkeltő dolog a részemről, tekintve hogy mennyire szeretem az Outrun 2006-ot, úgyhogy gondoltam annyira kevés pénzmagért miért ne adhatnék még egy esélyt a franchisenak.
The Getaway:
Avagy az LA Noire előtt e fölött dirigált McNamera, mielőtt a Team Soho kreatív erejét szépen kivéreztette volna a balfasz és egoista döntéseivel-nézeteivel. Viszont amennyire tudom, a Getaway játékok fejlesztése alatt még nem szaladt el vele annyira a ló, és a második rész, a Black Monday félig-meddig gondolatban volt, mint elvitelre érdemes vásárfia, mivel azért csak furdalta a kíváncsiságom, hogy a Sony annak idején hogyan akart konkurenciát kiállítani a GTA ellenében. Viszont a piacon csak az első rész volt kint, ami kapcsán az 576 Konzolos cikk rémlett, mint egy potenciáltól hemzsegő, de valamelyest ügyefogyottan összerakott játékról szóló vélemény-iromány. Annyira kevés pénzmagért egyrészt ugye a jank se fáj annyira, másrészt Benyó és Benfact részéről egyaránt kaptam sunyi megerősítést, hogy egy remek stream alany játékról van szó, tehát mondhatni jank-szakértőktől kapott áldást a shopping. Benfact ráadásul -ha jól rémlik- a Stuntman 1-el hozta rokonságba a játékot, amin keresztül egy sebészi szinten pontos képet kaptam arról, hogy mekkora szopiágat hoztam haza, de a Takeshi's Challenge után nyugodt szívvel mondhatom-gondolhatom, hogy semmi nem fog meglepni-letaglózni a jank kavalkádjával.
Shellshock - 'Nam 67: 
Na ez nettó az a játék, ami fölött minimum hatszázszor surrant volna el a figyelmem, ha nem lenne ott az az önéletrajzi faktoid, hogy marha nagy fanja voltam az 576 Konzolnak, és ha jól rémlik Dzson írta a rivjút a játékról. Ugyanaz a Guerilla fejlesztette, akik majd a Killzone-al fognak majd berobbanni a köztudatba, de mivel se a Killzone 1, se a Killzone Liberation nem nyerte el a tetszésem, gondoltam hátha ez jó ismerkedési alkalom lesz a Guerilla legénységével és munkásságukkal.
Victorious Boxers - Ippo's Road to Glory:
A "box játék szakértő" véletlenül sem olyan titulus, amit a nevemre íratnék, viszont az már jó ideje feltűnt, hogy a Hajime no Ippo című mangából/animéből készült boxos játékok a műfaj minőségéi skálájának felső részén szoktak csücsülni, ami marhára figyelemre méltó tényező annak tükrében, hogy egyrészt nem egy Banpresto/Banda showelware módon volt kezelve a brand, másrészt ritka, hogy egy licensz alapján készült játék számítson egy műfaj minőségileg remekebb képviselőjének. Állítólag egy mechanikailag csalóka mód összetett és velős feldolgozásról van szó, ami már önmagában egy jó értelemben "hmmm" kategória, bár azt mondjuk hozzáteszem, hogy a Treasure csinált GBA-ra egy first person nézetű, félig meddig Punch-Out után mintázott játékot (Hajime no Ippo - The Fighting), amivel játszottam is és szerintem marha jól sikerült, szóval ez is motivált abban, hogy kikapjam a játékos dobozból. Amellett, hogy a lokalizáció kicsit aranyos módon táncol körbe az Ippo brand körül, hiszen a játék címe ugye nem igazán utal a franchisera, ellenben az alcím (meg az ugyancsak aranyosan rondácska CG render) rögtön elárulja a lényeget mindenkinek, aki legalább egy kicsit ismeri a franchiset.
Virtua Cop 2:
Avagy egy igazi last minute vétel, mert literálisan Zackékhez/hamburgereshez indulás előtt akadt meg rajta a szemem, és habár a kollektív "valaki vegye meg" is valamelyest közrejátszott a vételben, toltam annyit a PC-s verziót egy jó 15-17 éve ahhoz, hogy egy pillekönnyű nosztalgia-vételként távozzon a fényképezett példány fővárosból.
World Super Police:
Talán ennek van a legkomplikáltabb "megvételi históriája" a most vásárolt pakkban, ugyanis ez nem egy, a D3 Publisher-féle Simple 2000 budget lineup keretében kiadott játék, hanem egy Suzak fejlesztés - mármint azé a Suzaké, akik a GBA-s F-Zero epizódokat is elkövették, ez pedig szerintem egy alulértékelt ajánlólevél, ha autós játékot keres az ember. Ugyanakkor a jank-faktort éreztem annyira rajta YT-s videók alapján, hogy a folytonosan tologatott Simple 2000 túra-stream keretében, amolyan bónusz, félig-meddig rokon játékként beletegyem majd a rosterbe, hiába nem 1:1 Simple 2000 minőségről lehet szó. Egyébként egy Chase HQ-szerű, ellenfél üldöződ-szétlövős-egyéb cuccról van szó egy kellemesen jó OST-vel, úgyhogy lehet nem fogom megbánni, hogy lett egy fizikai példányom belőle.
Syphon Filter 3:
Effektíve ez volt a piacvizit első findja, mert Chewie emelte ki a rakásból, hogy hátha érdekel-e engem, és tekintve, hogy csak a Syphon 1-el játszottam jó sok éve, gondoltam miért ne. Bár valahol azért is, mert az ugyancsak Sony Bend által készített Days Gone retroaktívan vált érdekessé a számomra, szóval az is érdekel, hogy a Sony-pite milyen szeletéről maradtam le eddig.