Mondjuk az, hogy az ember elmegy és nem akar venni semmit, általában mindig azzal végződik, hogy de, költekezett. Most mindegy, hogy valami csetreszről van szó, ami szépen mutat a polcon vagy a szobában, vagy esetleg valami, amihez nosztalgikus élmények fűzik, de igazából túl nagy szüksége nincs rá... vagy épp erőt kapott rajta az impulzusvásárlás, és hazatért egy T-34 tankkal, és elég volt egyetlen indok neki a vételhez: mert volt.



Ez volt a fő vételem. Hogy mennyire komolyan gondoltam azt a tankot, az a sapkán is látszik. Vagyis, nem látszik. Mert bár a Girls und Panzer című animében egy Tiger I harckocsit parancsnokló csajszinak jellegzetes sitykája, a valóság az, hogy ez egy orosz darab. És nem is feltétlenül harckocsizós, mert a gyalogság és a haditengerészet is használja. Amúgy pilotkának hívják, amihez már csak sapkarózsát kell szereznem, hogy teljes legyen. És meglepően jó meleg, annak ellenére, hogy csak a fejtetőt fedi.

Játékok terén máris kikergetem az elefántot a szobából, hiszen jó párat ismertem és szeretek. Ilyen a Warcraft 3 alapjátéka és kiegészítője, amihez szerencsére vannak patch-ek neten, amelyekkel elkerülhető a Reforged Refunded módozat, amiért máig egy göcsörtös mackópallost kívánok a Blizz vezetőségének ánuszába. Nem is azért, ami szennyet csináltak a játékukból felújítás címén, hanem leinkább az első két rész teljes ignorálása miatt. ("Igazságot a Warcraft 1 és 2-nek!") 
A Gyűrűk Ura: Harc Középföldéért volt még ismerős cím nekem, amivel talán életemben egyszer játszottam, megcsócsáltam, végigvittem, kiköptem, otthagytam. Tetszeni tetszett, de nem tudott mélyebben berántani. 
A Blazing Angels 2 már repülőszimulátor, ami a II. világháborús légicsatákba kalauzol el minket. Kifejezetten jópofa és izgalmas játék tud lenni, amit annak idején kedveltem, de sajnos kölcsönkenyér lévén nem sokáig voltam képes élvezni a társaságát.
És persze a Brothers in Arms harmadik és egyben utolsó felvonása, a Hells' Highway, ami a Veteményeskert-hadművelet (avagy Operation Market Garden) pillanatait használja ki. Egy kicsit van benne "A híd túl messze van" című filmből (vagy az az alapjául szolgáló Túl messze volt a híd című könyvből), meg nagy talicskányi Az elitalakulat sorozatból és könyvből, kicsit felturbózva, hogy akciódúsabb legyen. Avagy, amikor még a Gearbox tudott jó játékot készíteni, mert ezért legalább Jeramy Cooke felelt, nem pedig greasy Randy-Bo-Bandy Pitchford III (hála a jó életnek).

A Divine Divinity-ről sokat nem tudok (egyelőre), de tekintve, hogy a Divinity széria tagja, ami az egyik leginkább kedvelt CRPG cím, nagyot csalódni biztos nem fogok. Ismerős polcán láttam pont előtte pár nappal, és már csak a kíváncsiság is hajtott rá.
A Gyűrűk Ura: A király visszatér megint egy olyan cím, ami anno kimaradt az életemből és az egyik legkedveltebb filmes játékadaptációjaként ismerős, noha ezt a címet birtokolni nem egy nehéz feladat.
A Wargame: European Escalation furcsán aktuális kis stratégiai játék egy képzelt modernkori európai konfrontáció kapcsán. Szóval ez tuti elő lesz véve egy stream keretében, mihelyst kilátok a zavaros vízből, amibe ebben a hónapban sikerült csöppennem.
A Légió avagy Legion egy olyan Paradox gondozta stratégiai játék, amely meglepően rosszabb grafikával rendelkezik 2002-es cím révén, mint a két évvel korábbi grand strategy ősatya, az első Europa Universalis, vagy annak egy évvel későbbi folytatása. Ebben Róma történelmét játszhatjuk végig különféle kampányokon keresztül, amik annyiból állnak, hogy kisebb térképrészleteken Total Warozunk pár várossal, egységgel, miközben a harcok a Heroes of Might and Magic 1 és 2 játékokat idézi, a város építés meg a Civilization 2 szintjét az előre meghatározott épületekkel, fejlesztéseikkel, városnézetével. Hát na, nem egy túl ígéretes darab, de ki tudja. A Fate of Hellas is tartogatott meglepetéseket (pl. hajócsáklyázást).

És kihagytam volna a Chronicles of Mystery: Az élet fáját? Egy City-s point and click kalandot, ami leginkább a The Longest Journey és a Syberia játékokat idézi? Persze, hogy nem, de igazából, ezt nem én vettem... hanem Dvark kolléga adta, miután megleptem egy 3 lemezes, 175 játékot tartalmazó német kiadású lemezgyűjteménnyel, aminek a java jank a négyzeten. Igazi kRICZtusi szeretet, nemde? Szegény, szerencsétlen. Jól tudta, hogy mit kapott, még tiltakozott is ellene, de nem kerülhette el a végzetét...( •̀ᴗ•́ )و ̑̑




A lootom ezt a részét már különvettem, hiszen ezek nem vételek voltak, hanem Chewie kívánt tőlük megszabadulni. Én meg kaptam az alkalmon. Hundred Swords? Call of Duty: United Offensive? Az első Command and Conquer: Red Alert teljes verziója? Hát hogyne! És a Battlefield 2 deluxe kiadása? Az már annyira nem, hiszen megvan ugyanennek a kiadásnak a sima verziója, ami nem tartalmazza a Special Forces kiegészítőt, illetve a Complete Editiont. Csak hát a szerverek nem élnek már, pedig ritka élvezetes darab volt, ahogy az 1942 és a Vietnam is.

És akkor utolsónak a piaci lootom kincse:



Igen, nem egy könyv. Azt ezúttal nem vettem. Helyette lett zenelemez, méghozzá Szolnok egykori dark és gothic rock együttesének, az Árnyaknak 2001-es lemeze, a Nehéz csend. Ha valaki nem ismerné őket, akkor a legtömörebben úgy lehetne leírni, hogy a dalaik témája rendszerint a szerelem és a magány különféle aspektusai és az érzések elemezgetése, amit búskomorság jár át. A zenekar 10 évig működött 1994 és 2004 közt, és korai fiatalságom egyik meghatározó együttese volt az Akela mellett, ami már inkább gyerekkorom kedvence volt, de máig sem vetem meg (különösen a későbbi korongjaikat, a Fővárosi Emberkertet és a Fájdalomcsillapítót).

És még tartozom egy cikkel, amire lehet számítani, és egyúttal arra, hogy kethczihosszú lesz...