Kezdésnek annyit, hogy végre letudtam a költözést! This is the beginning of something new!

Iszonyat más, jó érzés és egyben rohadt nagy megkönnyebbülés a saját kecómban lakni mostantól, így végre jobban félre fogok tudni tenni a potenciálisan nehezebb időkre, ha úgy alakulnának a dolgok. Soha többé nincsen albérlet pokol, bőven elég volt belőle egy életre az elmúlt 7-8 évben.

SZOMBAT has cometh and so did Ricsárdgír 2.0

but this time both Ayu and Benyo have joined the party!


A Ricsárdgír fasza volt mint mindig, a mostani Monyoland-es koncert talán nem ütött akkorát mint a Budapest Parkban lévő, de szerintem és főleg számomra a David Lynch-féle absztrakt videóklippek hiánya lehet az oka. Cserébe többet is poénkodtak a színpadon. Viszont míg a hely jó volt, a bent lévő szolgáltatások minősége, de főleg az ára nem nyerte el a tetszésemet.

VISZONT!

A koncert után volt lehetőségünk fotózkodni és lemezt dedikálni (vettem egy Dark Side of the Koalát az este során és igen, dedikálva van az én példányom is, csak visszaoperáltam rá a fóliát) magával a bandával, szóval emiatt főleg megérte. Csak ismételni tudom magamat, de menjetek el Ricsárdgírre élőben. Nem fogjátok megbánni.



A koncert után felmerült az alábbi kérdés, miszerint:

"Mi lenne, ha elmennénk a legendás/hírhedt Lőrinc Centerbe?"

Amiből végül az lett, hogy átmentünk Benyóhoz, akinél kaptunk egy ízelítőt a vinyl gyűjteményének a beszámolójáról (szerintem embert nem láttam még ilyen lelkesen mesélni a lemezeiről).



Úgy érzem, hogy kifejezetten jól sikerült az este, de még messze a történet vége.

Ugyanis jött az augusztusi bolházásnak az első felvonása, mert kivételesen kétszer megyünk ki.

VASÁRNAP

Mirrir és Zack kollégával indultunk a Nyugatiból (végre nem egyedül mentem ki, mint múltkor) és saccperkábé 9 óra körül oda is értünk, ahol már vártak a többiek. Certi becsatlakozott newcomer-ként a bolházási szokásba, valahogy éreztük a potenciális jóság RNG buff-ot.

Gorillaz: Demon Days (2005) - 200 ft

Ennyi pénzért hülye lettem volna ott hagyni, bár a tok nem volt a legjobb állapotban, amit azóta már régen kicseréltem. Szerintem magát a lemezt senkinek se kell bemutatni, annak idején minden zenei csatornán erről a lemezről mentek az olyan videóklippek, mint a Dirty Harry, Feel Good Inc. és a DARE.

Le Mans 24 Hours (Sony PlayStation) - 500 ft

A játékot magát nem ismerem, de ugyanabból a ládából halásztam ki mint a Demon Days-t, de Benfact kolléga szerint nem egy rossz darab, bár a tokjára ráfér majd egyfajta refurbishing.

The House of the Dead III (PC) - 500 ft

Még egy gyerekkori kedvencet sikerült beszerezni, bár ennél is nem túl meglepő módon a tok eszméletlen rossz állapotban volt (legyen ez a bejegyzés running gag-je), de nem tudok panaszkodni, ugyanis nem mindennap fut az ember egy HoTD3-ba. Szerintem nem olyan jó mint az 1&2 vagy az Overkill, de abszolút élvezhető alkotás, emlékeim szerint a PC port egész kompetens volt már akkoriban is.

Unreal Championship (Xbox Classic) - 3000 ft

Konzolos Unreal-ek teljesen kimaradtak nekem, de még engem is meglepett amikor megláttam a kupacnyi játék között az amúgy BONTATLAN állapotú játékot. Mondanom se kell, hogy számomra egyértelműen ez volt a nap find-ja. Kibontani nem szeretném még, de lehet később túladok rajta, mert most is 30 fontoktól kezdődnek a fóliás kópiák.



Itt igazából véget is érhetne a bejegyzés, but not so fast!

Miki kitalálta a nap folyamán, hogy el kéne menni délután még a Colin Konzolba, mert éppen születésnapi akciójuk volt a héten még és a boltjukban sokkal, de sokkal másabb (és jobb) választékuk van, mint amit a piacra szoktak vinni.

Hogy ne menjen el túl unalmasan a pár órányi várakozás, addig Benyo - Miki - Certi feljöttek hozzám, megcsodálták a Csuvilakot és Micit. Miki szerint a fél lakást odaadtam neki ajándékba, ezért kedvem szerint választhattam egy értékesebb PS2 játékot (inkább erre a vonalra mentem most rá) és milám, csak belefutottam végre az alábbi játékba:

Red Ninja: End of Honor (Sony PlayStation 2) - sponsored by Miki

Előre leszögezném, hogy a minimalista (vagy csak szimplán lusta) borító ne tévesszen meg senkit. Egy, sajnos, elég jank és undercooked játékról van szó, ami abszolút nem nyerte el a kritikusok és a játékosok tetszését, de szerintem nem olyan durva a helyzet. Sokak szerint egy olcsó Tenchu koppintás és tbh, nincsenek messze az igazságtól. A játék abszolút nem fogyott jól, de az évek alatt egyfajta kult státuszt kapott (de szerintem tényleg csak a borító miatt).

Régóta vadásztam erre és mindig csak német - francia példányok voltak az itthoni körökben.

Köszönöm a türelmedet, hogy végigolvastad a bejegyzést, folytköv. Augusztus 22.-én!