Kiadási év:	2001
Fejlesztő:	Clockwork Games (haveroknak csak Cockwork)
Kiadó:	Acclaim Entertainment (a Re-Volt után ezt kiadni szégyen, nem csoda, hogy csődbe ment)

"Végre itt van, megérkezett!" evvel a Maluch Racer-es idézettel kezdeném el a kalauzolásomat eme csodálatos kalandba!

Vanishing Point egy őszinte vallomás!

2012 vagy 2013-ban történt az az eset, amikor a baráti társaságommal birtokoltunk egy lefosott, kichippelt Playstation 1-et. Hétvégi időnket olyan játékok játszásával ütöttük el, mint a Tekken 2, Tekken 3, Kensei: Sacred Fist, Tobal 2, Gran Turismo 1 és a Vanishing Point. A szépséghiba ebben az volt,hogy a Vanishing Point-on kívül egyik sem volt eredeti lemez. Sok órányi Tekken 3-azás után, amit annyira szétjátszottunk, hogy ha a gép bedobta enemy-nek Xiaoyu-t, akkor konkrétan crash-elt a játék, valami újra vágytunk, és ott volt az a bizonyos játék. Kicsit félve, de betettük a lemezt... Sajnos én húztam a rövidebbet, mert tudták, hogy én vagyok egy autósjáték fanatikus. Az első 5 perc bevallom, nem volt rossz. Jó volt az intro, kicsit fel is készített a játék, hogy mi lesz.

Aztán!

Kiválasztottam a számomra oly kedves 1995 Ford Mustang SVT (amit utálok) kiadást fos narancssárga színbe. Ami ezután történt, már a szín tiszta fájdalom... Küzdöttem az idővel és az irányítással. Az irányítás leírhatatlanul rossz volt. A Ford Explorer-rel sem volt másképpen. Közöltem a többiekkel, hogy én evvel a szennyel nem vagyok hajlandó játszani, míg ők a földön fetrengve röhögtek. Eltelt egy kis idő... Kissé illuminált állapotba egy kellemes 5 alma vízipipázás közben úgy voltam vele, hogy rendben, adok neki még egy esélyt. A második randi sem sikeredett jól. Ugyanaz az élmény fogadott, de úgy voltam vele, hogy a fenébe is, valahogy csak ki lehet játszani ezt a szart. 2 órán keresztül próbálgattam, míg valahogy rájöttem az irányításra. Kb. a játék feléig jutottam el, míg produkálta magát a játék. Olyan bug-ok és a fizikát meghazudtoló mozdulatsorokat láttunk, hogy hangos röhögésbe kezdtünk. Úgy gondoltam, hogy az első járművek irányíthatatlanok, de az csak a jéghegy csúcsa volt. A Toyota Supra, Shelby Cobra, TVR Griffith, Dodge Viper olyan szinten fosok voltak, hogy már a sírás kerülgetett, hogy ilyen nem létezik, ám mégis van. Tapasztalatom szerint az Alfa Romeo GTV 3.0 és a Lotus Elise volt ami még ha nem is tökéletesen, de messze jobb volt az irányítása mint jó pár járműnek. Tudni illik ekkor csak egy kar volt a birtokunkba, így a "backseat gaming" volt jelen... Azaz én szenvedtem, míg a haverok meg kiröhögtek. Eltelt kb. 1-2 hét... Újra összejöttünk, és úgy voltam vele, pontot kell tennem az ügy végére. Nekiültem, hogy kivégezzem ezt a bestiát. Kb 1 óra volt, de SIKERÜLT! Örömöt éreztem egy pár percig, és boldogan basztam az asztalra a kontrollert, hogy végre... végre sikerült kijátszani ezt a förmedvényt. Ekkorra már szereztünk egy másik kart, és összemértük a tudásunkat egy pár versenybe. Nagyszerű volt nézni, ahogy az irányítással szenvednek, míg én jóízűen nevetek. Levontuk a következtetést. Soha a büdös életbe nem játszottunk ennél rosszabb autósjátékkal.

Hogyan is lett "mém" ez a játék!

2019.03.17 ez számomra egy piros betűs ünnep, ahol egy ártatlan beszélgetés kezdődött köztem, BenyoBoy és Benfact között. Autósjátékok voltak a témák, illetve az ótvar autók. Bedobtam az ütőkártyámat "Ismeri valaki a Vanishing Point-ot?" tettem fel a kérdést. Naivan BenyoBoy mondta "Igen, az Apollo 440 készítette a filmzenéjét" és Benfact is megerősítette, hogy igen ismeri. Ekkor még nem tudták, hogy én erre a lefosott okádékra gondolok, amit játéknak csúfolnak. Megannyi győzködés után Benfact készített egy videót: https://www.youtube.com/watch?v=ILH-e4c6uA0&t=2s, amiben megnézte ezt a "remekműt". Nem volt elragadtatva, de pontosan erre számítottam. Telt múlt az idő. Ez a játék valahogy megint rivaldafénybe került, és pár ember kipróbálta ezt a játékot, sőt néhányan végig is játszották! Hydra, Zack, Silver, BenyoBoy, Chewie, AsD aka Hypno, Guszti (lehet voltak még páran, de már nem emlékszem). Emelem kalapom srácok! Tavaly nyáron én is beszereztem egy kópiát, és onnantól kiszakadt a Vanishing Point zsák. Azt tettem én idióta büdös gyökér barom, mint anno freddyD tette a Mesterlövésszel, mém státuszba emeltem ezt a rakás bénaságot. Kultistaként követve elkezdték beszerezni az eredeti kópiát a többiek, és én csak lestem, mint kezdő buzi a gőzfürdőben, hogy ilyen nincs és mégis van. Nem vagytok normálisak, ahogyan én sem. Voltak bugok, glitch-ek a játékba, mint a pause time glitch, de Benfact rájött, hogyha tuningolod egy Single race keretein belül a Lotus Elise-t akkor konkrétan eltöröd a játék amúgy is megkérdőjelezhető fizikáját. Hát igen itt tartunk... Kultusz lett ez a játék, amire büszke vagyok, hogy mindenkivel megismertettem ezt a gőzölgő rothadó komposztálót. Nem összekeverendő a Dreamcast-es verzióval, ami élvezhetőbb, de ott sincs toppon az irányítás. Csak a Playstation 1-es verzió lett egy abortusz szökevény... De mentségére szóljon, hogy stabil 30 olykor 60 FPS és nincsenek pop up elemek... Attól még ugyanolyan fhos!

Konklúzió

Hogy ajánlom e? Igen, abszolút... Egy pár körre igazán be lehet röffenteni az emulátort és tolni vele pár karikát, de figyelmeztetlek: fájdalmas lesz az irányítás! Az igaz barmoknak pedig ajánlom, hogy beszerezzék az eredeti kópiát cirka ~10-15 euró között mozog. Vagy ha nagyon csanádnak érzed magad, akkor ajánlom az Autobild-es kiadást, amihez egy Mini Cooper kisautó is jár!