Még szerencse, hogy március elején fogtam ebbe a koncertvideós projektbe, mert akkor még kellemes mennyiségű eseményt vállaltam be. Ha áprilisban kezdtem volna bele, akkor minden bizonnyal félúton feladtam volna. De! Szerencsére nem így lett, és az áprilisi koncertekről egy újabb, ezúttal már 37 perces videó lett a végeredmény. Ráadásul egy "mellékmisszió" is kezdetét vette! Maradjunk annyiban, hogy érdemes a budapesti klubok WC-iben körbenézni, mert egyre több helyen találkozhattok az igen fasza Vulkáncápa matricákkal! ;)



A márciusi videó után picivel több tapasztalattal vágtam neki az "igazi első résznek", és remélhetőleg a kamerakezelés és a hang területén meg is fog ez látszani. Igaz, a korábban említett recsegést nem sikerült kiküszöbölnöm, de cserébe tanultam valamit! A telefonomon két mikrofon is van: egy alul és egy felül. Az alsó mikrofon főleg a mély hangokat, míg a felső inkább a magas hangokat veszi fel. Mivel nem vagyok noob, ezért felvételekkor elforgatom a telefont, így jobboldalra kerül az alsó, és baloldalra a felső mikrofon, és hát bizony mindig utóbbi az, ami a mély basszustól berecseg. Emiatt az utómunkálatok közben egy mások által is tanácsolt, de unortodox megoldáshoz nyúltam: mivel a telefon sztereóban vesz fel audiót, egyszerűen kilőttem a baloldali hangsávot. Ezt szerencsére könnyedén meg tudom oldani Vegasban, ennek viszont ára van: egyrészt ilyenkor nyilván monóban szól a hang, ami azért nem az igazi; másrészről pedig ezeknél a klipeknél sajnos picit tompább is a végeredmény, de háttérben hallgatva annyira nem tűnik fel (becsszó).



Így viszont már nyugodtabb szívvel fogok a színpadhoz közeli helyeken kamerázni, mert apró áldozattal ugyan, de végül is hallgatható klipeket tudok így a videóba szelektálni. És hát van miből, főleg, ha ennyi koncertre megyek! Hogy áprilisban miken is voltam? Hát, lássuk:



Rögtön április 1-én The Acoustic Minimal Techno Party volt az A38 hajón, előttük pedig az Ozric Tentacles-beütésű The Flying Monkeys melegített be. Azon kívül, hogy az est fő formációja egyre népszerűbb, sokat nem tudtunk róluk, csak azt, hogy profi jazz-zenészek és jazz-hallgatók csinálnak elektronikus stílusú zenét, mindezt ráadásul improvizálva. Mivel Benfact a múltkori Elektro Guzzi koncertre nem tudott eljönni, ezért azt találtuk ki, hogy akkor ezzel pótoljuk, és a szintén jelenlévő Chewie-val egyetemben nem is csalódtunk, mert egy egész kellemes élményben volt részünk! Absztrakt hip-hop bulin se voltam sokszor, de 5-én Szabi barátom ajánlásával Medhane és Probablyourdaddy előadását néztem meg. Előttük pedig a számomra ismeretlen Co Lee nyomta Blaize-vel egyetemben, és elismerést kell, hogy adjak a srácnak, mert magyar rappertől ilyen színvonalas angol nyelvű rappet talán soha nem is hallottam még! 



Rá két napra a már bejáratott Kriptát látogattam meg Claynec és Peacecraft barátaimmal, ahol egy jó kis emoviolence és screamo estet tartottak. Hazai részről a Buffout és a Közöny lépett fel, az est főzenekara pedig a francia trió, az Un Automne de Plus volt, akik nem csak nagyon barátságos és közvetlen formák voltak, hanem egy mini vizuális showt is rögtönöztek. Bár a franciák már csak ilyenek: mindenbe beleviszik a művészetet! :) Másnap már ismét a Magyar Zene Házában voltam kedves barátnőmmel, ahol a Delvon Lamarr Organ Trio játszott. Ugye nekik van a híres KEXP-s élő koncertjük, amit egy időben kb. minden létező YouTube felhasználónak feldobott az algoritmus (jelenleg közel 12 millió megtekintésnél tart!!!), és úgy tűnik, ez nem csak az amerikai felhasználókat érte el, ugyanis, teltház fogadta a jazz-funk triót! Hatalmas showt nyomtak, ráadásul ez volt az első európai turnéjuk első dátuma is, így abszolút kivételes helyzetben érezhette magát a magyar közönség! Másnap egy dupla koncerten vettem részt. A napot a "hónap flyer-je" díj nyertese, az őrült észt rapper Tommy Cash koncertjével nyitottam, akit az orosz-kanadai DJ Cyber 69 kísért. Láttam már elég vad mercheket zenekaros rendszámtábla-tartón át 150.000 forintra beárazott bakelitgyűjteményig, de Tommy Cash limitált INSTANT RÁMENJE az egy olyan dolog volt, amire nem voltam felkészülve. Emberi fogyasztásra (valamiért) nem ajánlották (és nem is tudni, mi van benne), viszont ötezer volt. 5000!!! Nyilván nem vettem meg, de egy képet azért lőttem róla:



Utána pedig egy jó kis drum and bass buliba torkollott az este Richyvel és Benfacttel, akikkel Feint és Millbrook szettjeit néztük meg. Pár nap pihi után végre kiélhettem Mexikó-fanatizmusomat a Hocico élő koncertjével, ami annyira megtetszett, hogy el is kezdtem vadul industrial és EBM esteket nézni, mert a közeg és persze főleg a zene eszméletlenül tetszett! Bár egy latino bandával kevesebb lépett fel aznap este, a német System Noire hozta a kötelezőt. Sajnos emiatt ki kellett hagynom egy közös Vulkáncápa ivászatot, de ahogy a kedvenc videónkban mondták: "legközelebb bepótoljuk"! Másnap a Robotban két nagyon menő hazai banda lépett fel! A Vodka for Kids, akikről először a NuSkullon olvastam, és élőben egy nagyon energikus, THPS OST minőségű hardcore punk bandát ismertem meg, valamint a Nagyúr, akiket nemrégiben láttam ugyan, de ha már az élet úgy hozta, hogy csak egy Isten Háta Mögött koncertre jutottam el, akkor már Pálinkás Tomi új zenekarát megpróbálom minél többször elkapni! :) Ezután posztpunk buliba mentem 20-án, ahol a helyi Soviet Monday (ami mint kiderült, a Warshow utódzenekaraként is tekinthető) és a dán The Foreign Resort játszott. Korábban amúgy nem hallottam a The Foreign Resortról, de a koncert bejelentése után legutóbbi lemezükbe hallgatva annyira beléjük szerettem, hogy egyszerűen nem akartam kihagyni ezt a koncertet, még úgy sem, hogy dobos nélkül, csak ketten jöttek. Igaz, így is brutálisan jól szóltak!



27-én végre én is elmondhattam magamról, hogy voltam Beton.Hofi koncerten, amit nem egyszerű kijelenteni, mivel minden bulijára szó szerint percek alatt fogynak el a jegyek. Az Akvárium nagytermét a korábban látott Co Lee, valamint a szólóban és D.Koms-szal közös szettet játszó txyBandi melegítette be! A hónap egyik csúcsélménye a koncert végén előadott, Jazzbois-szal közös Hard Reset volt, amit ugyan fordított felállásban (Jazzbois koncerten vendégként Beton.Hofival) már hallottam, de így, ebben a verzióban egyszerűen annyira büntet, hogy ezt életem végig tudnám repeat-en nyomatni. Ráadásul a színpad is kifejezetten menőn nézett ki, ugyanis konkrétan úgy ahogy van, egy komplett buszmegállót hoztak a színpadra (nem tudom, hogy sikerült nekik)! Így kell egy eszméletlen jól kinéző színpadképet csinálni úgy, hogy egy nem hagyományos dolgot JÓL megvalósítva beleviszel a koncepciódba!



Utána megint pár nap szünet következett, hogy erőt gyűjtsek, mert április vége az húúú... eléggé "összeszorított segglyukas" menet volt: 4 nap alatt 6 koncert!!! Ráadásul erős volt a kezdés, ugyanis a (korábban Eskimo, de pár hete nevet váltó) Electric Callboy szabadtéri koncertjén voltam a finn One Morning Left és a szintén finn Blind Channel társaságában. Előbbi bandára random találtam a HammerWorld magazin olvasása közben, de végül az év végi toplistámba is bekerültek, annyira tetszett a legújabb lemezük, utóbbi bandát pedig a Wreckfestben lehetett hallani! Apró probléma volt: brutális esőzést mondtak, és ezzel együtt hideget is, emiatt pedig úgy szarrá áztam és rommá fagytam, hogy tényleg csak Isteni csodának köszönhetem azt, hogy nem betegedtem le utána! De, remek volt a hangulat, amit MadVice is csak megerősíteni tud! Utána Szabi, Gáb, Benjámin és Gergő barátaimmal néztük meg a Hollandiában élő szlovén Leechfeast zenekart, akik hatalmas súlyt pakoltak ránk, valamint a kedvenc grindcore bandámat, a Cloud Ratet! Hatalmas este volt, jól működött együtt a Leechfeast lassú döngölése és a Cloud Rat gyors darálása. Plusz ezen az estén volt egy kitűzött célom is, amit sikerült elérni: a Cloud Rat legutóbbi lemeze, a Pollinator akkora kedvencem lett, hogy mindenképpen szerettem volna beszerezni vinylen, azonban azt elég hamar elkapkodták. Viszont amikor biztossá vált a budapesti koncert, nem haboztam, és másodkézből gyorsan megrendeltem Discogsról egy finn úriembertől, abban bízva, hogy időben megérkezik, és dedikáltatni is tudom majd! Nos, szerencsére REKORDGYORSASÁGGAL érkezett meg hozzám, és a trió minden tagjával sikerült is aláíratnom! Igaz, sajnos úgy raktam el a lemezt, hogy utána el is maszatoltam picit az aláírásokat, de a többiek szerint egyáltalán nem vészes és alig látható. Hát, majd legközelebb jobban figyelek! :) Ezután két dupla koncert következett: a Ricsárdgírrel karöltve elbúcsúztattuk a Budapest Parkban a Kistehén zenekart. Ott volt a Fran Palermo is, de róluk sikeresen lekéstem, köszönhetően a Budapest Park ostoba, kötelező ruhatáras szabályának. Na mindegy. Annyira amúgy sose voltam kistehenes, de egy random Orfűs koncertjükbe belehallgatva rá kellett jönnöm, hogy bakker, ez egy tök jó hazai alter banda! És hát ennek megfelelően hatalmasat is játszottak a Parkban, így örülök, hogy először és egyben még utoljára láthattam őket! Konkrétan annyira jó volt a hangulat, hogy a zenekar tagjai teljesen belefeledkeztek az előadásba, és már úgy szóltak rájuk a Parkosok, hogy iparkodjanak, különben reggelig itt lesznek az emberek... és szerintem addig simán tolták is volna! Mondjuk én tényleg majdnem reggelig toltam, ugyanis utána ismét Benfact és Richy társaságában Audio überbrutál live szettjét csekkoltuk le, ahol nem viccelek, és ezt képpel is tudom bizonyítani, hogy akkora dropok meg szubbasszus volt, hogy az A38 álmennyezetéből leesett egy darab, és ott, a színpadon, szett közben, azt a hajó személyzete vissza is fúrta. Hát ennél menőbb visualt nem is kívánhat az ember egy veretős-szeletelős szetthez! :D 



Másnap úgy kezdtem a napot, hogy édesanyámat elvittem ebédelni anyák napja alkalmából, aztán jött az értesítés, ami megpecsételte a napomat. Szóval, aznap két koncertet néztem ki, egyet a Turbinában és egyet az Akváriumban, és mivel nem tudok osztódni, így csak az utóbbira vettem fixen jegyet. Később, amikor mindkét buli részletes menetrendje kikerült, viszont már úgy tűnt, hogy mindkettőre el tudok menni, úgyhogy konkrétan az első buli kezdése előtt egy órával meg is hoztam a döntést: beékelek még egy eseményt aznapra! A Turbinában ugyanis nem csak a király EBM-et pakoló Man + Machine és a dupla keverőpulttal hallójáratokat felszántó Galactic Jackson nyomott szettet (akinek An-i: Kino-i című számának megismerését köszönhetem, ami akkor banger, hogy azóta is hivatkozási pont nálunk), hanem a Soft Crash is megtisztelt minket! A Soft Crash pedig nem más, mint a nálam szintén hivatkozási ponttá avanzsálódott Pablo Bozzi és az egyik legelső Blind Test videóban szereplő Phase Fatale duója, és ennek megfelelően letépték az arcomat az italo discót és technót felvonultató szettjükkel. Igaz, végig nem tudtam maradni, ugyanis az Akváriumban egy túlzás nélkül zenetörténelmi jelentőségű este lett leszervezve: a Gire-ből is ismert Kátai Tamás zenei projektje, a Thy Catafalque debütáló koncertje! Szó szerint Amerikából is utaztak ide rajongók, hogy részesei lehessenek ennek az estének, és hát egy nap alatt sold out is lett a nagyterem. Előtte még Iamyank nagyon friss, atmoszferikus poszt/drone metal projektje, az All Machines Will Fail is bemutatkozott, utána pedig jött az álom. Vagyis jött VOLNA. Ugyanis az első pár dalra a technikai bajok rányomták a bélyeget, amiért nagyon el voltam keseredve, igaz, utána helyrehoztak mindent, így az este összképét is! Ráadásul koncert után sikerült Kátai Tamással élőben is találkoznom, akivel készítettem egy közös képet, és a Gire valamint a Rengeteg vinyljeimet alá is írattam vele. Az már tényleg ilyen álom az álomban szintű WTF pillanat volt, hogy a már nem igen aktív, de az estén segédkező Zolcsira is sikerült rátalálnom, aki anno a Gire gitárosa volt, így élve ezzel a talán soha vissza nem térő lehetőséggel, még vele is aláírattam a Gire LP-met. Hát, ennél jobban tényleg nem is zárhattam volna le ezt a hónapot. Az "vicces" volt, hogy az estére két jegyet vettem, mert tudtam, hogy hamar sold out lesz. Vannak ilyen megérzéseim, és ilyenkor mindig úgy vagyok, hogy hátha egy havernak el fogom tudni passzolni, akinek kell, de nem jut, mert lemarad, nem veszi észre, meggondolja magát, stb. Szóval ilyen esetekre bevásárlok még egy extra darabot, és eredeti áron továbbpasszolom abban a reményben, hogy valakinek jól fog jönni a haveri körön belül. HÁT NEM! Egyszerűen senki, de így SENKI nem ért rá, akit érdekelt volna, úgyhogy ezúton is mad respect Gábnak, aki a legutolsó pillanatban bevállalta az estét, így nem kellett kidobnom a jegyet.



Hihetetlen élményekkel gazdagodtam ebben a hónapban is, és ezeknek az élményeknek egy kis szeletébe ti is belenézhettek a most összerakott videó segítségével! Enjoy! :)