Kezdjük szokás szerint a könyvekkel. (Szokás... Ez a második ilyen pötymörgésem.)



Együttesen 3300 forintért lettek elhozva. Ebből a fajta típuskönyvből már kettőt korábban is bemutattam, méghozzá a tábori tüzérség és a katonai repülés témájában, szóval most megspórolnám a karakterszámot róla, amit úgyis elverek azzal, hogy most ezt leírtam. Na mindegy.  A rakétatudomány viszonylag friss terület, szóval nincs túlzottan elkapatva, viszont az elmélete, a röppályaszámítás még bizony tud érdekes is lenni.

A "Vérbosszú Bácskában" egy felettébb vidám témáról szól és egy még vidámabb történet folytatása. Megvan mindenkinek az, mikor a németekkel együtt megindultunk Jugoszláviába? Teleki gróf agyon is lőtte magát érte, mondván hitszegők lettünk. Nos, ennek volt egy nem túl neves következménye, amit "hideg napokként" emlegetünk: a magyar hadsereg által végzett délvidéki etnikai tisztogatás. A könyv pedig ennek a következményeiről szól, mikor a háború végén a jugoszok visszafoglalták a Délvidéket, és a népirtásra népirtással feleltek... ezúttal a magyarok ellen.



Mit ad Isten, filmmel is eljöttem. A Kirk Douglas főszereplésével készült 1960-as Spartacus-szal, ami sajnos nem szinkronos (mint ahogy A rózsa neve, Híd a Kwai-folyón, Navarone ágyúi, Az elitalakulat filmeim sem...), de már teljesen elengedtem, hogy a régi és jó szinkronokat elvárjam egy magyar kiadványon. Legalább nem újrázták az egészet egy silányabb formában, mint azt tették az Asterix és Kleopátra, az Őslények Országa, vagy a Beetlejuice filmek esetében. Történelmi eposzfilmként csak hallottam róla, de most már érik a bepótlása. Egy ezresért vétek lett volna otthagyni.



A csapat Kedvenc Embere is megjelent, noha ezeket a városépítős stratégiákat nem teljesen tőle szereztem. A bal oldali, vagyis az Emperor, amely a kínai ókorba kalauzol el minket, másik árustól származik 400 kemény magyar pénzért. A másikat már passz mennyiért szereztem be, de 19 darabért fizetem 7000 egységnyi hazai valutát. A Glory of the Roman Empire egyébként egy igazi Caesar-pótlék, ha már az a széria is a földbe állt a negyedik részével teljesen.



És ha már stratégia, csapjunk is a lecsóba. Nem is tudom miért, de sokan azt mondják, ez a nagy zsánerem. Nos, a kép ellenére is csak azt tudom mondani, hogy ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom
 Az Empire Earth 3 volt a sorozatának utolsó darabja, nagy vetélytársa az Age of Empires és a Rise of Nations címeknek.
A Codename: Panzers Phase Two egy magyar fejlesztésű stratégiai játék, mily meglepő módon, a II. világháború témájában. Az első még megvan a polcon, dobozosként, szóval kellett a folytatása.
Ellenben ez a Joint Task Force nekem újnak hatott. Mondjuk modern háborús stratégia, a tokot elnézve C&C: Generals-érzetem volt tőle, de sokkal grimebb, sötétebb formában.
Az Afrika Korps vs. Desert Rats egy német kiadású szintúgy világháborús stratégia, ki nem találjátok hol... Bizony, egy KFT koncerten, miközben Laár András énekli az ikonikus számuk szövegét: "A jó meleg Afrika..."
Ezzel szemben a Cossacks... Szükséges bemutatni? Atomjóság, igazi túlélő széria, hiszen 2016-ban jelent meg a régóta várt 3. része. A 17-18. századi Európa hadszíntereire kísér el minket. 
Ellenben a Platoon meglepően radar alatti. Igen, ez egy filmadaptáció: Oliver Stone 1989-es azonos című filmjének vietnami háborús körítésbe csomagolt stratégiai játéka.
A Seven Kingdoms 2 visszavisz az ókorba, annyi megspékeléssel, hogy szörnycivilizációkkal kell küzdeni. 12 emberi és 7 "büdös beste" kultúra mérheti össze magát egymás ellen.
A Warfront: Turning Point viszont már felteszi azt a kérdést, amit már sok más játék, film, regény is: mi lett volna, ha a nácik győznek? Nos, ennek a kérdésnek a megválaszolását a játékosra bízza, hiszen itt győzelemre kell juttatni a németeket (vagy legyőzni őket, nyalván).
És végül: Theocracy. Egy magyar fejlesztésű legenda, amelyet a Vakondok 4-ben is bemutattak. A mezoamerikai civilizációkkal végezhető kissé Age of Empires, kissé Defender of the Crown-jellegű stratégiai játék. Egyértelmű vétel volt. Egy hazai játékfejlesztési mérföldkő kell a gyűjteménybe mindenképp.

Aztán itt vannak a point and click kalandok. A Myst 4: Revelation talán nem szorul magyarázatra, hiszen egy legendás névről beszélünk ebben a műfajban. (Jó, persze ott van még az Atlantisz 2, a Drakula széria... De eh.) Ellenben az Art of Murder... Igen, City Interactive. És a City csinált egy point and clicket. Csak nem lesz akkora jank. Elrontani művészet lenne... De tudjuk, hogy képesek rá. Ennek a megvételébe konkrétan Dvark piszkálta fel az érdeklődésem, és mivel szép a doboza, legalább valami haszna lesz, ha mégiscsak olyan lesz, mint a többi hírhedt City.

És ha már kaland, az RPG szerzemények listája is kiérdemelne egy chef kiss-t. A Dark Messiah of Might and Magic ugyanis kultikus státusznak örvendhet. A Jade Empire szintúgy, elvégre Bioware fejlesztés, és ők viszont híresen jó címeket tudnak ebben a kategóriában alkotni. Mass Effect? Baldur's Gate? Dragon Age? Star Wars: Knights of the Old Republic? Ők voltak. Az Elder Scrolls 3. és 4. játéka megint egy híres címpáros. A Morrowind volt, ami beszippantott, az Obliviont nagyon éltem és most az utóbbiból sikerült egy GOTY változatot szerezni. Igaz, nem a saját, eredeti tokjában, de ez is van olyan jó. A Gothic 3 meg... Annak idején megemlékeztem a franchise-ról és annak sorsáról a saját blogomon. Ebben benne van a 3, mint alapjáték és a Forsaken Gods, illetve a javítópatchek az utóbbihoz, mert másképp amúgy játszhatatlan. Patchelve is, de úgy legalább végig tudod vinni. Szerettem a szériát, no, hát el kellett hoznom mindenképpen.

És most már befogom a pofámat billentyűzetem, így is hosszú lett ez a poszt.